Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Siklós András: A Habsburg-birodalom felbomlása 1918
84 FIGYELŐ 23.) hagyta jóvá az észak-olaszországi támadás tervét és írta alá Wilsonnak küldendő levelét, melyben a titkos béketárgyalások folytatását javasolta. Sajnos a történelem során nem utoljára történt meg, hogy a valóságtól elszakadt vezeíés saját vágyképeit tényeknek véve, irracionális politikai döntéseivel milliókat rántott katasztrófába. A néhány nap leforgása alatt összeomlott támadás egyenlege elborzasztó volt: a Monarchia hadserege 142 643 főt veszített (11 643-an haltak meg, a többi megsebesült, eltűnt vagy fogságba esett). A szerző az elkerülhetetlen vereség okainak két csoportját különbözteti meg. Az egyik „tisztán” katonai jellegű. A felszerelésben, ellátásban hiányt szenvedő hadsereget kalandor, hozzá nem értő tábornokok vezették, s azok befolyása, akik látták a veszélyeket, a nagyravágyás mellett nem érvényesülhetett. Siklós András József főherceg naplójából idéz, aki a hadszíntéren tett látogatása után a következőket jegyezte fel: „Szemügyre vettem a Hötzendorfi Conrad által végrehajtott »fő támadás« egész terepét... megállott az eszem, hogy miként volt lehetséges, hogy ilyesmit kísérelt meg a hadvezetőség.” A katasztrófa bekövetkezésében nagy szerepet játszott a hátország helyzete. A már említett gazdasági nehézségek és a forradalom erjedése mellett kiéleződtek a nemzetiségi ellentétek is. A nemzeti megmozdulások élén az egyes nemzetek burzsoáziája állt, melynek egyre nyíltabban hangoztatott célja a Monarchiától való elszakadás volt. 1918-ra a nemzetiségi propaganda a korábban erre kevésbé fogékony paraszti és munkástömegekhez is eljutott. A szerző behatóan megismerteti az olvasót azzal a folyamattal, melynek eredőjeként a korábban alapvetően szociális jellegű elégedetlenség mindinkább nemzeti színezetet öltött. A megnyomorított dolgozó tömegek különböző nemzetiségű tagjai egyre inkább egy saját, független nemzeti államtól várták sorsuk javítását. A Monarchia számára végkifejletet jelentő november 3-i paduai fegyverszünet aláírásakor a fegyverszüneti bizottság már egy nem létező államalakulat nevében tette le a fegyvert. A könyvből megismerhetjük azokat az eseményeket, melyeknek végkifejleteként az ősz folyamán megalakult nemzeti tanácsok bejelentették Ausztriától való elszakadásukat. Siklós András a Monarchia Lajtán túli területei felbomlásának négy sajátos vonását emeli ki: X. Az új önálló államok kialakulása mindenütt viszonylag békésen zajlott le. 2. Az alakuló államokban a nemzeti burzsoázia ragadta mag. hoz a hatalmat. A kapitalizmus fennmaradása érdekében a radikalizálódó tömegmozgalmak leszerelésére nem ritkán féktelen nacionalista demagógiát alkalmaztak, és a nemzeti ellentétek felszításának jól bevált módszeréhez nyúltak. 3. A szociáldemokrata pártok megalkuvó magatartása segítette a proletariátus erőinek visszaszorít-sát. 4. Az új államok vezetői anyagi és katonai támogatást kaptak az antanttól. A könyv második része a soknemzetiségű magyar királyság felbomlását és ezzel összefüggésben az októberi polgári demokratikus forradalom eseményeit tárgyalja. A szerző 1918. szeptember végétől (Bulgária kiválásától) a Tanácsköztársaság kikiáltásáig követi nyomon a gyorsan pergő eseményeket. Megismerhetjük azokat a politikai törekvéseket, melyek következményeként — magukat a főszereplőket is meglepő gyorsasággal — megalakult Ma gyarország első demokratikus célokért fellépő kormánya, a Károlyi-kormány. A polgári demokratikus berendezkedést ígérő kormány megoldhatatlannak bizonyult feladatokkal találta magát szemben. Külpolitikailag teljesen elszigetelt volt, mert az antant Közép-Európ't átrendezni szándékozó terveibe nem illett bele az ország integritását megőrizni akaró rezsim. Károlyi illúziókat kergető közeledési kísérletei, engedelmes együttműködést demonstráló lépései rendre visszautasításra találtak. A korábban gazdasági egységet alkotó ország területeinek leválása, illetve megszállása (Szlovákia, Bácska, Bánát, Baranya, Erdély) elmélyítette a háborús kimerültségtől és az antant blokádjától amúgy is gyenge teljesítményű gazdaság válságát. Jászi Oszkár miniszternek a nemzetiségekkel történő, az integritás alapján álló kibékülési kísérletei is sikertelennek bizonyultak. A korábban elképzelhetetlen nemzetiségi jogok ígérete (kulturális és köz- igazgatási autonómia) már nem tarthatta vissza az önálló létre vágyó nemzeteket az elszakadástól. A kapitalista rend megőrzését-megszi- lárdítását célul tűző Károlyi-kormány a robbanásig feszült osztályellentéteken sem tudott úrrá lenni. Az elnyomott osztályok körében egyre nagyobb tömegeket hódított meg a szocializmus eszménye. A szociális-
