Irodalmi Szemle, 1988

1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Kiss László: „Körmetlen lábbal nagy fát akarok mászni”

BESZÉLŐ MÚLT

77

zőkönyvi adatok közt nincs nyoma annak, hogy esetleg a közgyűlés „ajánlotta” volna a kötetet saját, illetve a többi megye nemesei számára. (A megyék egymás közti — a korabeli hírlapok hiányát pótló — levelezésében van ilyesmire példa!)

Az utolsó, Vályi Klárával kapcsolatos bejegyzés 1808. július 5-éről maradt fenn: a közgyűlés jóváhagyta Vályi Klára 1805 — 1807-es évekre szóló házbérének megtérítését (1070. sz.). Tehát 1808-ban még bizonyíthatóan Hont megyében bábáskodik. Hogy mikor hagyta el Hont megyét? Valószínűleg az 1809/10-es években. 1810. május 21-én ugyanis az alispán megbízza Toldy János seborvost két bába félfogadására, holott csupán Kultsár Anna, Vályi szülésznő-társa kéri felmentését (1196. sz.). Mivei két bábát kell Toldynak Honiba csalogatnia, feltehető, hogy a m'sik bába, Vályi Klára helye is megürül, vagy már üres is. Hogy mi okból (elhallozás? elköltözés?), nem tudjuk, tény azonban, hogy az 1811. január 21-i közgyűlésen már az „Ipoly Ságra szállítandó uj] Bába Asszony” érdekében hoznak döntést a megye rendjei.

Vályi Klára halálának körülményeit tehát éppúgy homály fedi, mint születésének és pályakezdésének eseményeit. Sírját nem jelzi emlékkő; szülőháza falán sem függ tábla. Verseskönyve már az antikváriumokban sem lelhető fel. Emlékéről a port először Weöres S ndor fújta le, aki Három veréb hat szemmel c. antológiájában közli Vályi Klára verses levelezését Csízi Istvánnal (Szépirodalmi Kiadó, Budapest 1977). Vályi Klára nem volt nagy költő, nevét mégsem azok teszik halhatatlanná, kiknek a vajúdásban segítségére volt, hanem azok a verssorok, melyeket saját vajúdása érlelt meg. Nem érezzük magunkat hivatottnak nyilatkozni e versek irodalmi értékéről, sem Vályi Klára „költői” vagy csak „verselői” kvalitásáról. Idézzük azonban Vályi levelező- társát, barátját, Csokonait, kinek költői nagyságáról viszont nem lehet kétségünk, íme, Csokonai minősítése Vályi Kláráról:

,,Ne mássz porba a főbbeknél,

Zengj egyebet keserveknél:

Nagyobb vagy te mindezeknél! Azzal, hogy poéta vagy.”

A Válasz Vályi Klárához négy utolsó sorát nem a Magyar Tempébői idéztük — bár abban is megtalálható, a 108. oldalon —, hanem Csokonai Minden Munkája 1973-as kiadásából (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 373. oldal).

Ügy érezzük, a Magyar Tempe megjelenésének 180. évfordulója jó alkalom arra, hogy Vályi Kl.'ra nevét s emlékét újra felidézzük.

Jánosi — Rimavské Janovce, Középtúr — Veľké Túrovce, Radvány — Radvaň (Banská Bystrica), Rimaszombat — Rimavská Sobota, Nagyszombat — Trnava