Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A költői megújhodás útján (Kulcsár Ferenc: A felkiáltójeles ember)
757 szellemi kapcsolat lényegi megnyilvánulásokra épül, a költő és a festő dialógusa mély, humánus elkötelezettséggel telítődik ebben az esetben is: „a létünket szorongató bilincsen / tiszta műveddel lazítottál — / engem is vallani, / írni lázítottál: / messzire viszel I ... I Ez embernek akarok / szurkolni! / Akarom tolni / a szekerét, / szét- / esett fogatát / a történelem rejtelmein át..A szövegben kirajzolódnak f akoby Gyula életének legfontosabb állomásai, s mindaz a fejlődés és izzás, amely az alkotómunkában élő művész legfontosabb sajátja. Kulcsár nem fosztja meg magát a költészet ősforrásától: az indulattól, és ősformájától: a látomástól. A gondolat és érzelem nem függelék a versén, hanem képteremtő, tehát versteremtő erő; a versszöveg így a végiggondolt gondolat és a végigér- zett érzés képekké érzékítése útján formálódik. Ebben az értelemben a Látogatók nem más, mint a költő harcának, gyötrődésének kifejezése a versért, az alkotásért és az életért. A költői szöveget, szinte epikai ismérvei miatt, könnyű lefordítanunk az értelmezés nyelvére. Szabályosan építkező művel van dolgunk — a kompozíció első része az alaphelyzet megteremtése: „tiéd legyen az éj... / az áldott csöndet / zörögve / kulcsra / zárod...”. Az otthoni zavartalan éjszakai csönd az alkotás pillanatainak ideje — nem más, mint az expozíció. „Kéziratokat zörgetsz, / zizegő, száraz lapokat, / tegnapokat, / holnapokat” — külső rekvizitumai ezek az alkotási folyamat előkészítésének. A költő lépésről lépésre halad előre a teljes helyzetkép megteremtésében, hogy eljusson a belső, a lényegi világig, a gondokig és a meditációig. Könnyen elképzelhető a tér is, az átvilágított földgömb jelenléte és ihletése: Európa, „a csöpp haza”, a „kicsi ország” követeli magának a költő figyelmét a múlt-jelen-jövő koordinátáiban. S Európa, a fogalom is így ragozódik sokféleképpen hazaként, míg meg nem jelennek az éjszaka hívatlan látogatói, akik csak jönnek, s megrohanják a költő lelkét, képzeletét, kétségeket, gondokat és nyugtalanságot ébresztve benne. Talán azért, hogy e gyötrődésben fogamzódjék meg a legfőbb felvilágosult eszme: „Ű, szép nevű, szép arcú / SZABADSÁG: / ... gyakran kedvem támad / isteníteni téged!” Kik és mik a hívatlan látogatók? Mindenki és minden, aki él a jelenben és élt a múltban, „az élet-özönnek / nincsen vége”, költők és katonák, nem-költők és nem-katonák tódulnak a költő szobájába, képzeletébe, „világ-árvaságába”. De valakit konkrétan is vár — ez a momentum jelenti egy pillanatra a valóságba való visz- szalépést, amíg szeméből „az álom tébolyát” elhessenteni, hogy újból összefolyjon az álom és valóság a bérház szürke betonfalai közt az éjszakában, ahol „a kiűzött Angyal / véres / szárnnyal / kering”. A vers végén aztán, minden képzetek csillapodásával tökéletesen lezárul a kompozíció. Kulcsár A felkiáltójeles emberhez hasonlóan itt is nagy költői biztonsággal tudja zárni a szöveget. Az átszellemült rész expresszív beteljesülése metaforáival és metonímáival nagyhatású költői erőt exponál: „betántorgok a hálószobába, Európából forró Afrikába, az óceánok izzadt ingét levetem, Ázsia-pizsamám kábultan felveszem, alvó földrészt, betakarom kisfiam, kisleányom, kéklő tenger, álmodik boldogan, lázas Amerikaként bújok ágyba, félálomban átúszom Ausztráliába, s az álom folyója tovavisz, felébreszt majd reggel az Antarktisz: jeges testtel, zúzmarás hajjal, éberen ér a hajnal!” E sorok olvasásakor József Attila és Radnóti Miklós egyik költői korszakának expresszivitása jut el hozzánk az első pillanatra, nemcsak a külső hatás fokán, hanem a belső világ feszülésében is, melyben a kulcsári küzdelem eredeti poétikai képzettársításaival gondolati elkötelezettséget közvetít. A Bizarr beszéd testünk metaforáiról című szöveg Ördögh Szilvesztertől származó hosszú nyitó prózaidézete már a tendenciaszerűséget jelzi a kötetben. Ez is motiválója a Kulcsár-szöveg létrejöttének, mely ismét egységekre és befejezésre tagolódik. Ez is azt mutatja: minden külső formabontás ellenére költőnk kedveli a szabályos megoldásokat és verskompozíciókat. Az első rész az értelmetlen pusztítás, az atomhalál elleni szenvedélyes tiltakozás. Sokszor, sokak által feldolgozott ihletforrás ez — a csehszlovákiai magyar lírikusok is többször felemelték már hangjukat a borzalmas lehetőségeket sejtető veszély ellen. Ezek sorába zárkózik most fel Kulcsár is, sajátos megoldással. A téma
