Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület (1912—1945) II.
BESZÉLŐ MÚLT 71 1948) komáromi születésű operettszerző fellépésével is számolva (aki azonban 70 évesen ezt a meghívást nem fogadta el). Az 1941. évben sok dolga volt az egyesületnek, főképpen az őszi hónapokban. A Nemzetpolitikai Szolgálat Széchenyi Emlékbizottsága értesítette a vezetőséget, hogy a „legnagyobb magyar” születésének 150. évfordulója alkalmából országos ünnepségeket rendez. Ebből az alkalomból emlékfüzetet adtak ki (Széchenyi emlékezete 1791 —1941), amelyben közreadták az emlékév tervezetét, a felhívást a helyi Széchenyi emlékbizottságok alakítására és Széchenyi Napok rendezésére (Komáromban november hónapra tervezték) egyebek közt a következő céllal: „... egy-egy falu bemutatkozása, értékeinek felsorakoztatása a fő célunk. A népi értékeink — háziipar, népművészet, népdalok, ősi játékok, régi mesék stb. — változatos, színes ösz- szeállításban az illető vidék, a kisebb magyar közösség életét, lelkét, erejét mutatják be. Ezek látása önbizalmunkat, öntudatunkat erősíti és saját értékünk tudatára ébreszt, tehát nevel.. ,”80 Az egyesület 1941-ben tartotta XXX. évi közgyűlését. Ez volt az utolsó tisztségválasztó közgyűlése.81 Ekkor Szombathy Viktor főtitkár elbúcsúzott, mivel Budapestre ment. A közgyűlés kiváló munkája elismeréseképpen tiszteletbeli főtitkárrá választotta. A tisztségviselő karba a közgyűlés többek között a következőket emelte: elnök Szijj Ferenc, ügyvezető elnök Harmos Károly, főtitkár Nehéz Ferenc. Az irodalmi osztály elnöke Földes György, a közművelődési osztályé Pálos Ferenc, a zenei osztályé Schmidt Viktor, a múzeumi osztályé Kállay Ödön, a szépművészeti osztály (JESZO) elnöke pedig Harmos Károly lett. A közgyűlés elhatározta, hogy 1941 szeptemberében, fennállása 30. évfordulóján díszközgyűlést rendez a Jókai Egyesület. Ezt az eseményt a következő időszakra szóló célkitűzések megbeszélése előzte meg. A tervek megvalósítását azonban az időközben Magyarországot is elérő világháború akadályozta, amely megbénította a Jókai Egyesületet. Működése a háború alatt a múzeumi tárgyak mentésére szorítkozott. A front közeledtével a vezetőség arra kényszerült, hogy az értékesebb tárgyakat ládákba csomagolja. Ugyanezt csinálta a városi levéltár is. A becsomagolt ládákat a bencések rendházának pincéjéban helyezték el. Amikor a pincét később óvóhellyé nyilvánították, a ládák részben az udvarra, részben a pincefeljáróba kerültek. A háború után a 17 ládából csupán 12-t sikerült visszahozni a múzeum épületébe.82 Az 1944. szeptember 27-én tartott megbeszélés után, amelyen az épület kiürítését tárgyalták, elnéptelenedett a Kultúrpalota. Az egyesületi és a városi könyvtár nemsokára széthányva hevert. A bombázások alatti zűrzavarban számos múzeumi tárgy is elveszett, sajnos, a legértékesebbek. Eltűnt továbbá az egyesületi életre vonatkozó iratok nagy része is. Minél közelebb jött a front, annál nagyobb volt az általános zűrzavar. A felszabadító szovjet hadsereg komáromi hadműveletei alatt pedig már senki sem törődött a Kultúrpalota és a pincékben elhelyezett gyűjtemények sorsával... 16. A Jókai Egyesület jelentősége A közel 34 évig fennálló Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy központilag irányíthassa az egész egykori vármegye kulturális életét, és egy helyen legyen mindaz, ami azt szolgálja. A célnak megfelelően olyan kul- túrházat kellett felépíteni, amelyben elegendő hely van a múzeum, a könyvtár és a kulturális rendezvények számára. A múzeumot kezdetben a Történeti és Régészeti Egylet (1886—1900), illetve a Múzeum Egyesület (1900—1911) által gyűjtött régiségekből rendezték be. A már meglevő gyűjteményeket a lehetőségekhez mérten állandóan gyarapították, különös figyelmet szentelve a római kori emlékeknek. Ásatásokat is folytattak az egész vármegye területén, illetve az államfordulat után a szlovákiai részen. Az ásatásokból és az egyéb gyűjtőmunkából szépen gyarapodott a múzeum gyűjteménye, amelyet rendben tartottak, kiállítottak, de a tudományos kutatás számára nem dolgoztak fel. Az ásatások és a gyűjtőmunka eredményeiről, illetve a múzeum állapotáról az 1920-as évekig rendszeresen tájékoztatták a közönséget és a hivatalos szerveket. Az egyesületi múzeumot a tagsági illetékekből, az intézmények pénzadományaiból és az esetleges segélyekből tartották fenn olyanok, akiknek nem ez volt a főfoglalkozásuk. Ellenszolgáltatást nem várva tettek meg mindent, amit tudtak, a komáromi múzeum és könyvtár fennmaradása érdekében. A vármegye lakosságának rendszeres
