Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület (1912—1945) II.
68 BESZÉLŐ MŰ t T A jubiláns díszközgyűlést Szijj Ferenc nyitotta meg, s beszédében méltatva az elmúlt évtizedek alatt elért országos jelentőségű kulturális eredményeket, hangsúlyozta, hogy „az egyesület létrejöttét az összetartás, az erők tömörítése és összefogása eredményezte, s annak működése Igazán vezető, összetartó szerepet tölt be a magyar kisebbségi kultúra terjesztésében”.61 Az ünnepély további részében Fü- löp Zslgmond (1878—1940) tartotta meg előadását az egyesület 25 éves működéséről. Majd nagy sikerű Liszt-hangversenyre és a Jókai-serlegvacsorára került sor, amelyen Sziklay Ferenc, a Kazinczy Társasig elnöke mondott beszédet. Az évi rendes közgyűléseken és az elnöki üléseken minden fontos ügyet megtárgyaltak, ami a kultúrával lehetett kapcsolatban. Megemlítették pl. azt is, hogy a hivatalos szervek Komáromban 1936-ban szlovák kultúrház építését határozták el, amelyben a Slovenská liga, a Matica slovenská, a Živena és a városi szlovák könyvtár elhelyezését tervezték.65 A mostani járási nemzeti bizottság épületével szemben felépített kultúrházba 1938 augusztusára az intézmények át is költöztek. 13. A Jókai szobor A Jókai Egyesület üléseinek egyik legfontosabb határozata a Jókai-szobor felállítására vonatkozott (bár a szoborra való gyűjtés már régen megkezdődött, az országos gyűjtést — 205.473/8-1936. sz. alatt — csak később engedélyezték az egyesület számára, és csak egyévi időtartamra).66 Az elnöki tanács a szobor elkészítésére pályázatot hirdetett, amelyben szlovákiai művészek vehettek részt. Az 1937. március 16-án végződő pályázatra összesen 16 pályamű érkezett be. A művészi szakértők (Harmos Károly, Rigele Alajos, Brogyányi Kálmán és Nagy Barna) a legmegfelelőbbnek Berecz Gyula komáromi szobrászművész pályamunkáját tartották (a verseny- pályázat 2. díját Mack Lajos, a 3. díjat pedig Bán Pál kapta).67 A Jókai-szobor alapkövét 1937. június 20-án tették le a Kultúrpalota udvarán, szokatlanul nagy ünnepség keretében. A díszes ünnepségen a szoborakcióra 10 000 koronát ajándékozó Milan Hodža kormányelnök is részt vett, aki ez alkalommal magyarul tartott beszédében hangsúlyozta: „A nagy magyar író megbecsülte az én nemzetemet, az én nemzetem is meg fogja becsülni mindazt, amit Jókai jelent.. .”6S A szobrot 1937. november 28-án leplezték le. Az emlékezetes ünnepélyen Janko- vics Marcell, a szoborbizottság elnöke mondott avató beszédet: „... Nekünk, magyaroknak, ez a szobor több mint hála, kegyelet vagy ünneplő emlékezés jele. Nekünk ez a szobor búcsújáróhely, hol nehéz óráinkban meggyújthatjuk gondolataink örökmécsesét, meglobbanthatjuk érzéseink szövétnekét, hogy hazavigyük a köznapok sötétségébe, mint a monda szerinti firenzei fegyverkovács, aki a szent sírn'l gyújtott fáklyát féltve, óva vitte haza . . . Kalaplevéve és oldott saruval léptünk e város, a komáromi magyarok mesgyéibe, és Jókai, tudom, az ő lehunyt jóságos, kék szemeivel büszkén néz az ő Komároméra .jj”69 A szobor átvételekor az egyesület nevében Szijj Ferenc mondott beszédet: „... Mély megilletődéssel, hálával és tisztelettel veszem át Jókai Mór szobrát, azzal a fogadalommal teszem ezt, hogy a Jókai Egyesület mindenkor kegyelettel, féltő szeretettel, büszkén és boldogan fogja őrizni ezt a szobrot, mint a szülőváros h Iájának, a csehszlovákiai magyarság szeretetének és a magyar kultúra erejének fénylő dokumentumát ..,”70 Az emlékmű ülő helyzetben, m/sfélsze- res embernagyságban ábrázolja az írót, vi- tézkötéses, zsinóros zekében (atillában). Berecz Gyula (1894—1951) alkotásának talapzatát haraszti kőből készítették, Komá- romy Viktor és Reicher Miklós komáromi kőfaragók segítségével, a bronzöntő munkát pedig a rajta látható jelzés (LIL FRANTA ANÝŽ, PRAHA) szerint Prágában végezték el. 14. A Jókai Egyesület és a haladó mozgalmak Az utódállamok közül viszonylagosan Csehszlovákiában volt a legerősebb, legfejlettebb és intézményekben leggazdagabb a kisebbségi kulturális élet (de szemléle- tileg, vagyis világnézet tekintetében itt volt a legvegyesebb). A harmincas évek közepén egy fontos elképzelés fogalmazódott meg: az elvi ellentéteket legyőzve a kisebbségi magyar művelődés kérdésében egységre kell törekedni, és a különböző kultúrsejtek között kooperációt kell létrehozni. A központi irányító szervezet megalakítására a Társadalmi Kutlurális Egye-
