Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - HOLNAP - Ardamica Ferenc: Jelenlévők és távolmaradók (jegyzet)
672 HOLNAP a „semmiről” adtak elő. Két zsúfolt napba ennyi fért bele. Az előadások közti cigarettaszünetek meg rövidek voltak ... Hadd idézzek most a Kassák-tanácskozás- ról a Hétben tudósitó cikkemből: „A kimagasló színvonalú rendezvényt a biztos kézzel megválogatott előadók részéről a tudományos alaposságon kívül végigkísérte egy bizonyos varázslatos emberi hang. Külön szerencse, hogy előadókészségük szug- gesztivitással párosult, hogy átsütött rajta színes, érdekes, lebilincselő egyéniségük. Nékik köszönhetően történhetett meg a csoda: nemcsak az elhunyt művész szelleme, szellemisége volt jelen e tanácskozáson, hanem — állítom! — maga Kassák is! Teljes nagyságában és esendőségében!” Hogyan lehet akkor, ha így volt — már pedig így volt! —, hogy mindez elkerülte Hodossy Gyula figyelmét? Hogy történhetett, hogy mindebből szinte semmit sem tapasztalt, semmit sem vett észre? Hogy se nem látta, se nem hallotta „Kasit”? A magyarázat roppantul prózai, egyszerű, szinte szégyellem leírni: az előadások zöméről távol maradt! Ami a „böfögést” illeti, ahhoz viszont én nem tudok hozzászólni. Még idejében visszavonultam. Ezek után bátran meg merem kockáztatni azt a véleményt, hogy félresikerült jegyzete végén Hodossy Gyula hiába adta közre apróhirdetését. Nem hiszem, hogy hamarosan „bárki, bárhová” meghívná. Vendégnek sem. Nemhogy előadni! („Bármiről, bármilyen hosszan!”) Én pedig már hallani vélem a „Kasival” nem szimpatizálók táborának kárörvendő megjegyzéseit: Nahát, ez a Kassák! Egy krakéler! Jellemző rá, hogy a századik születésnapján is botrányt kavar! ARDAMICA FERENC
