Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - NAPLÓ - Kókay György: Az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratról — megjelenésének 200. évfordulóján

NAPLÓ

639

jelent meg (mindkettőt Kazinczy irta), addig a további hat számban összesen csak egy kritika látott napvilágot. Kazinczy a kritika segítségével akarta olvasóit megtanítani a Szépnek és a Rútnak, az Igaznak és a Nem-Igaznak, a Tökéletesnek és a Hibásnak a megkülönböztetésére. Az első kötet további füzetei még tartalmaztak Kazinczy-műveket, de a második kötetben már nem jelent meg tőle semmi sem. A költő önálló folyóirat megteremtésén fáradozott, s ennek eredményeként 1790-ben Kassán meg is jelent saját lapja, az Orpheus.

A Magyar Museum négy füzetét a pesti Trattner-nyomdában állították elő. A kassai szerkesztők Ráday Gedeont kérték fel a számok gondozására, a korrektori munkát eleinte Földi János, majd Gindl József, végül Verseghy Ferenc végezte. A folyóirat munkatársai, illetve szerzői között találjuk még többek között Szentjóbi Szabó Lászlót, Ányos Pált, Dayka Gábort. A fordítósok sorában a görög-római klasz- szikus írók versei mellett szerepeltek Young, Gessner, Ossian, Milton, Klopstock, Gellert és Wieland művei is, magyar nyelven. Kazinczy kiválása után, a második kötetben háttérbe szorultak a fordítások és — Batsányi törekvéseinek megfelelően — az önálló művek kerültek előtérbe.

A negyedévenkénti megjelenésűnek tervezett folyóirat rendszeres megjelentetését nem sikerült a szerkesztőknek biztosítani. A második szám csaknem egy évvel később, 1789 májusában jelent meg, a negyedik füzet pedig csak 1789 végére készült el. A szerkesztőket ez a késedelmes megjelenés nagyon elkeserítette; Batsányi a pesti nyomdászt, Trattnert okolta, és ezért a második kötetet már Kassán, El- linger János műhelyében jelentette meg. Nem hozott azonban e nyomdaváltozás sem megoldást, sőt: még nagyobb késést szenvedett a folyóiratszámok megjelenése. Bár a második kötet első száma 1790 júniusában kész volt, terjesztésére csak 1792-ben került sor. a negyedik szám pedig 1793-ban készült el.

E kiadási nehézségeket a Magyar Museum esetében, ellentétben a korszak többi folyóiratával, nem az érdeklődés hiánya eredményezte. Batsányi abban bízott, hogy 4 millió magyarból akadni fog 4-500 előfizető, de az eredmény még kedvezőbb volt, hiszen a kassai folyóirat mintegy 600 olvasóval a legolvasottabb korabeli folyóiratunk lett. A legnagyobb nehézséget a

nehéz és változékony politikai viszonyok okozták, hiszen a Magyar Museum rövid fennállása alatt három uralkodó is váltotta egymást a trónon. Az első kötet számai még II. József életében jelentek meg, akkor, amikor a nemesi-nemzeti ellenállás kifejlődésének a csúcsán volt. A második számban Batsányi ki is fejezte azt a reményét — még II. József rendeletéinek visszavonása előtt —, hogy az uralkodó, ha meggyőzik őt erről, megváltoztatja a népre káros intézkedéseit.

A II. kötet első számában Batsányi A franciaországi változásokra című versével lelkesen üdvözölte a francia forradalmat, és más írásokkal a magyarországi nemesi ellenállás győzelmét. De a második füzetben egy olvasó levele és az arra adott felelet már arra is utal, hogy Magyarországon még nincs ok a megelégedésre. Bessenyei Sándor azt írta ugyanis a szerkesztőnek: írna szívesen lapjukba, de nem tudja, meg lehet-e írni az igazat? Mert igaz, hogy a Bastille helyén már áll a Szabadság temploma, de „vajon áll-e már Kassán a Fanatizmus és rab gondolatok helyén épített Szabadság temploma?” Batsányi válasza is mértéktartásra buzdított: arra utalt, hogy bár az igazság a főtörvényük, de azért „az igaz hazafiaknak, ha igazán használni akarnak nemzetüknek, mindenkor vigyázva, s valami kis félénk bátorsággal szabad csak írniok”. E témáról szólt az utolsó számban megjelent Vélekedés és javallás című glosszája is. Ebben az újságírók felelősségéről írt, de arról Is, hogy számolni kell az adott politikai lehetőségekkel. Azt határozottan kérte a közvéleményt leginkább befolyásoló időszaki lapok munkatársaitól, szerkesztőitől, hogy amíg hazánkban is megvalósul az angol és más országokban meglévő sajtószabadság, addig, amiről nem lehet nyíltan írni, arról inkább hallgassanak, de ne vétsenek az igazság ellen.

Batsányinak e reálpolitikus, de egyben elvszerű magatartása sem óvhatta meg lapját a hatóságokkal való összeütközéstől. Különösen a II. Lipót rövid uralkodása nyomán trónralépő új uralkodó, I. Ferenc volt az, aki számára a Magyar Museum „fanatikus és káros eszmék” terjesztőjének és a „közrend megzavarójá”-nak látszott. Már 1792 tavaszán megindult a Magyar Museum elleni hajsza. Először a már megjelent számok kassai cenzora iránt ér-