Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Rejtekező képek nyomában

618

IRODALMI ÉLET

ról. A vármegye festethette meg az ő arcképét is. A selmeci múzeumban egyébként több ereklyét őriznek (raktároznak) az írótól. Ezeket egykor Csepreghy özvegye ajándékozta a Honti Múzeumnak, azzal a céllal, hogy majd az utókor előtt is kiállítsák a személyes tárgyakat és dokumentumokat.

Ipolyi Arnold püspök és Ipolyi Gáspár prépost-kanonok nevét már említettük, akárcsak Palásthy Pálét. Az utóbbi egyházi író volt, s az 1840-es években feldolgozta a Palásthy család okmánytárát.

Grünwald Béla és Pongrácz Lajos neve ugyancsak szóba került már. Pongrácznak (1815—1899) sokat köszönhet Hont megye, hisz — amint halálakor írták — „életének minden pillanatát a haza javára értékesítette”. Lapszerkesztő, a kultúra nagy mecénása, az Ipoly völgye szellemi fölemelkedésének előmozdítója volt. Támogatta a magyar szabadságharcot, Kossuth Pesti Hírlapjának honti levelezőjeként is szorgoskodott. A róla készült festményt az egyik legsikerültebb Kubányi-portrénak tartom.

Kubányi portréfestészetét értékelve Praz- novszky Mihály megjegyzi, hogy tudomása szerint csak egy élő személyről — Kovácsi József néptanítóról — megfestett arckép van a megyében. Ha a honti arckép- csarnokot ilyen értelemben is megvizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy itt több olyan személyről készült portré, akikkel a festő egyidőben élt, s akiket akár személyesen is ismerhetett. Hisz Csepreghy Ferenc 1880-ban, Pongrácz Lajos 1899-ben, Ipolyi Arnold 1886-ban, Pongrácz István 1900-ban, Luka Pál 1890- ben, Zmeškali Zsigmond 1894-ben halt meg. Többen tehát kortársai voltak a festőnek, aki a múlt század vége felé már javában dolgozott megrendelésre is. Viszont arról is tudunk, hogy nagyon sok képet korábbi festmény, rézmetszet, könyvben közölt kép alapján festett. Ilyen eseteket mi is említettünk már.

A losonci kiállításon bemutatott portrékról egyik hetilapunkban a következőket olvashatjuk: „(...) a magyar nemeseket ábrázoló festményeiről mintha ugyanazok a merev arcok néznének ránk a múltból.”26

A Kubányi-portrékra valóban jellemző bizonyos egysíkúság. Am mindez elsősorban a távolabbi múlt nagyjairól, nemeseiről megfestett képekre jellemző. Aki Hont megye múlt századbeli „elöljáróit” a történelem lapjairól is ismeri, talán egyetért velem abban, hogy ezeken a képeken a másodlagos díszeken kívül már a személyiség, a lélek és a jellem vászonra vetítésének sikerültebb megvalósításával is találkozhatunk.

A Kubányi megfestette honti arcképcsarnok még gazdagabb lenne, ha a selmeci múzeum raktárából további festmények kerülnének elő. Valószínű, hogy jópár olyan portréra bukkanhatnánk még, amelyeket a megye nagyjairól-előkelőségeiről festett a művész. Hisz — ahogyan már írtam — feltételezésem előbb sem volt alaptalan.

A katalógusban további tizenöt olyan olajfestményre akadtam, melyeket minden valószínűség szerint Kubányi festett. Ezek közül tizenkettő portré, három pedig egyéb témájú festmény.

Erzsébet királyné és I. Ferenc József portréja is szerepel egyebek közt a jegyzékben (katalógusszám 89., 92.). Szinte százszázalékosra vehetjük, hogy ezek Kubányi munkái, hisz erre vonatkozó adalékot a Honti Lapok egyik cikkében is találunk. A vármegye új képei című írásban többek közt ezt olvashatjuk: „Úgy tudjuk, hogy a királyi pár arcképének megfestésére Kubányi is tett egy igen kedvező ajániatot, helyén valónak tartanók, ha az ő szívességét azzal honorálná a vármegye, hagy a királyi pár arcképét általa festetné meg megyei dísztermünk számára.”27

Több portré, melyről feltételezzük, hogy Kubányi alkotása, a katalógus tanulsága szerint magántulajdonból került a múzeumba. Lestyánszky Sándor, aki Hont megye szolgabírája, majd főjegyzője és alispánja volt, később pedig művelődésügyi államtitkár lett, saját portréját adományozta a múzeumnak. (Kát. szám. 206.) Ö is kortársa volt Kubányinak.

Pongrácz Sándor (1824—1890) portréjának (Kát. szám 467.) Pongrácz Vilmosné volt az adományozója. Pongráczról illik tudnunk, hogy végigharcolta a szabadság- harcot; Kossuth maga nevezte ki századosnak, Görgey pedig őrnaggyá, illetve alezredessé léptette elő. A Hont megyei Felsőtúron született.

Ivánka Zsigmond a saját és öccse, Imre portréjával (Kát. szám 345., 508.) gyarapította a gyűjteményt. Zsigmond (1817— 1902) a honti ellenzék legtehetségesebb szónoka volt. A szabadságharc után Törökhonba követte ő is Kossuthot. A középbirtokos Imre (1818—1896) történész és em-