Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Rejtekező képek nyomában
BESZÉLŐ MÜLT 615 zánk megérkezett képeket, mindnyájan dicsérik Kubányi ecsetjét.”15 A három kép közül az egyik Pálffy Miklóst, a nagy törökverőt, a győri hőst, a másik I. Koháry Istvánt, Fülek várának kapitányát, Hont vármegye főispánját (1658), a harmadik pedig Balassa Ferencet, a honti főispánt (1643) ábrázolja. Az utóbbi portré nem szerepel a Honti Múzeum katalógusában. Valószínű, hogy a megye ezt nem ajándékozta oda az intézménynek. Pedig az idézett cikkben azt olvassuk, hogy „a mint állandó helyiséget kap a múzeum a vármegye adományozásából, a honti múzeum falait fogják disziteni ezen érdekes megyei történelmi képek”.16 A Honti Lapok VIII. évfolyamának egyik májusi számában találunk újabb Kubányi- ra vonatkozó adalékot.17 így tudomást szerezhetünk arról, hogy a festőművész 1902 pünkösdhétfőjén Ipolyságra érkezett, s hét darab képet hozott, melyek — amint akkor megjegyezték — „a múzeumnak legértékesebb dolgai lesznek”. Portrék voltak ezek is, „azon festmények sikerült másolatai, amelyeket a hetvenes években a bo- zóki várban találtak, és a melyek azóta az esztergomi primáši képtárban vannak elhelyezve”. A festmények közt volt á bo- zóki prépostság alapítójának, a már említett Lambert grófnak, feleségének, Zsófia asszonynak és fiuknak, Miklósnak a portréja. Bozók urainak (1658), Fáncsy Pálnak és feleségének, Balassa Mária Szidóniának megfestett arcképét Kubányi ugyancsak elhozta Ipolyságra. S amint a honti hetilapban közlik: „A legérdekesebb az uj festmények között mindenesetre Ipolyi Gáspár szálkái származású esztergomi prépost-kanonok képe, a mely őt életnagyságban ábrázolja mellig, de ha a képet kinyitják, előtűnik a szent életű lelkipásztor alakja, amint teste keresztül-kasul van láncokkal átkötve önsanyargatás miatt.”18 A hetedik kép Ipolyi Arnoldot, „a megye nagynevű szülöttjét” ábrázolja. Kubányi további képeiről nem találtam publikált anyagot a Honti Lapokban. Három képről — Pongrácz Lajos, Grünwald Béla, Palásthy Pál portréjáról — a szignó alatt feltüntetett évszámok alapján tudjuk, hogy 1900-ban készültek. A festő nevével még egyszer találkoztam az ipolysági lap hasábjain. A június 26-i számban (1902) az alábbi hírecskét közlik: „Kubányi Lajos festőművész, akit rokoni összeköttetéseinél és városunkban való számos művénél fogva a magunkénak is vallhatunk, a Nemzeti Szalon legutóbbi szegedi tárlatán kiállított »Országut« című hangulatos képét megvették.”19 Hogy a Honti Múzeumban a fentebb tárgyalt tizenhat Kubányi-festménynél több is lehetett, arról már a bevezetőben szóltam. Feltételezésemről annak idején tájékoztattam Praznovszky Mihály salgótarjáni múzeumigazgatót is. A képek utáni „nyomozás” így több szálon is elindult. 1986 júliusában a Nógrádi Galéria a tarjám múzeummal együttműködve Losoncon Kubányi-kiállítást rendezett. A festő munkáit így a szűkebb szülőföldön is megismerhették. A képek egy részét a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kölcsönözte a kiállításra, a többi szlovákiai galériák- múzeumok gyűjteményéből került elő. A selmeci Bányászati Múzeum csupán kisebb méretű portrékat kölcsönzött. A Losoncon bemutatott tizennégy selmeci festmény közül a Honti Múzeum katalógusa mindössze kettőnél jelölte egykor a művész, Kubányi Lajos nevét. A szentan- tali születésű Grünwald Béla publicista és történész portréjáról, valamint a Hont vármegyei koronaőrző nemes seregbeli vitéz című festményről van szó. Az utóbbi alkotás — amint a korabeli lapokból tudjuk — „a Decsy Sámuel munkájában közölt egykorú színes rézmetszet után készült”. Természetesen a kiállításon bemutatott többi portré is szerepel az 1902-es múzeumi katalógusban, csupán a szerző neve nincs feltüntetve. Feltételezésem tehát nem volt alaptalan: a Honti Múzeum valóban több Kubányi-képet is őrzött. A losonci kiállítás kapcsán egyik újságírónk megjegyezte cikkében, hogy „(•••) megdöbbentő látványt nyújtott, hogy a Banská Štiavnica-i bányászmúzeum tulajdonában levő portrékba beleragasztották a pecsétes leltári számot. Csepreghy Ferencnek a 326-os, Koháry Ferencnek a 360- as, Koháry II. Ignácnak a 354-es leltári szám jutott”.20 Ehhez itt csupán annyit fűznénk hozzá, hogy a leltári számok nem pecsétesek, s azokat még Ipolyságon ragasztották a képek jobb alsó, illetve bal felső sarkába. A számok alapján a képeket azonosítani tudjuk, hisz megtalálhatók ilyen leltári szám alatt a múzeum katalógusában is. Ez is bizonyítja, hogy a képek egykor a Honti Múzeum tulajdonát képezték, s hogy Selmecbányán azóta ezt a ma
