Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Rejtekező képek nyomában

614

BESZÉLŐ M C I T

keret. Valamennyi festmény alsó részén ott volt a Honti Múzeum leltárszáma is. A hét portré, melyet lefényképeztünk, cím szerint a következő:

1. Lambert, a bozóki prépostság alapítójának arcképe (87X71. Kát. szám 460.)

2. Zsófia, Lambert gróf neje, szt. László király nővérének arcképe (87X71. Kát. szám 462.)

3. Miklós, Lambert fiának arcképe (86X70. Kát. szám 464.)

4. Gr. Balassa Bálint arcképe (27,5X25,5. Kát. szám 147.)

5. Palásthy Pál arcképe (53X69. Kát. szám 281.)

6. Ipolyi Arnold arcképe (50X60. Kát. szám 359.)

7. Pongrácz Lajos arcképe (53X68. Kát. szám 284.)

Az 1902-es katalógusban feltüntetett Ku- bányi-képek közül kettőt — I. Koháry István (96X79. Kát. szám 143.) és Pálffy Miklós arcképét (97X78. Kát. szám 272.) — a Leányvárban állítottak ki.

A további hat képet nem vehettük szemügyre. Elsősorban portrék ezek is [Fáncsy Pál (50X65. Kát. szám 355.), Fáncsy Pál- né (86X71. Kát. szám 356.), Ipolyi Gáspár (60X71. Kát. szám 115.), Grünwald Béla (52X40. Kát. szám 273.), Hont vármegyei koronaőrző nemes seregbeli vitéz (42X54. Kát. szám 114.)], de van köztük egy látkép (Korpona látképe. Kát. szám 670.) és egy történelmi témájú festmény is (Szondy temetése. Kát. szám 190.). Ez utóbbi a Borovszky-féle Hont megyei monográfiában is szerepel.

Ezek után akaratlanul is felmerül a kérdés: hogyan kerültek a fenti képek a Honti Múzeumba? Eligazító választ részben a korabeli megyei újságokból kapunk. A Honti Lapok 1899. febr. 23-i számában terjedelmes írást olvashatunk a megye „nyereményképéről”. Arról van szó többek közt ebben a cikkben, hogy „a képző művészeti társulat által alapító tagjai részére rendezett sorsjáték alkalmával” Hont megye száz forintos nyereményhez jutott. A szabályok értelmében az összeg erejéig volt joga a vármegyének az akkori pesti téli tárlat képei közül egyet választani. Pongrácz Elemért, a múzeumi társulat alapító tagját küldték Pestre, ő kapta feladatul a választást. Az volt az utasítás, hogy „a kép szép legyen, jól legyen megrajzolva, remekül megfestve, művészi értékű,

Forster Frigyesnek tetsszen (ő a megye műkritikusa volt — Cs. K.) és hogy ne legyen a kép a papoknak és az asszonyoknak elképesztő s ami fő, ne terjedjen túl a 100 írton legfeljebb 20—30 frttai”.13 Talán a fenti sorok is hűen tükrözik az egykori megyei tisztikar közízlését, magatartását.

Pongrácz tehát a szóben forgó sorsjátékon nyereményül kiválasztotta Kubányi Lajos „ismert jeles nógrádmegyei festőnek” Adj Isten, jó munkát! című olajfestményét. A kép — amint a Honti Lapokban olvashatjuk — egy lovagló fiatalembert ábrázol, aki „a szép mosóasszonyok láttára megállítja tüzes paripáját és szóba állván velők »Adj Isten, jó munkát!« kíván nekik”. Az ismeretlen cikkíró a Kubá- nyi-alkotásról ezenkívül az alábbi értékelést közli: „A kép ügyes kis apróság. Van benne élet, hangulat. Kubányinak a vidéki életből merített kedves képtárgyainak egyik legsikerültebbike. Persze nem szabad a képet szemlélvén a szigorú kritikusi pápaszemet feltennünk, mert a finom művészi kidolgozás tekintetében hagy kívánni valót, de tekintetbe kell vennünk a kép potom árát (130 frt) a mely igen juttá- nyos a többi festők képeinek óriási áraihoz képest.”14

Bármennyire is elégedett lehetett azonban a megye a képpel, a múzeumigazgató Pongrácznak tervei voltak vele. Elhatározta, hogy a festőművésznél becseréli ezt az alkotást, illetve ,,a kép értéke erejéig” a megye régi jeleseinek arcképét festeti meg. Pongrácz Kubányinál kedvező fogadtatásra talált: a művész visszavette a képet, s vállalta, hogy helyette három kisebb méretű arcképet fest. Pongrácz úgy gondolta, hogy az újabb festményeket a megye majd átadja a múzeumnak, s így tovább gyarapszik annak gyűjteménye.

A honti sajtó az újabb fejleményekről is tájékoztatta olvasóit, s így ma a Kubá- nyi-képek biográfiája is tökéletesebb lehet. Az utóbb említett híradás óta alig telt el egy hónap, s a Honti Lapokban ezt közölték: „Kubányi Lajos jeles festőnk elkészítette a három arcképet, a melyet a vármegye alispánja (Czibuly László — Cs. K.) a Kubányi nyert képe helyett nála megrendelt. A három olajfestményű arckép Ortelius Redivivus 1665-ben megjelent munkájában közlött egykorú képek után van festve. A kik csak látták a már hoz-