Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - Barak László: b Reformpró a, Menekülőálom z (versek)
bűnöm jóvátehetetlen mint egy elhamarkodott atyai pofon amit persze az új divat szerint terrornak is nevezhetni” ott botorkált pizsamám a kegyvesztettek kiszolgáltatottságával az utca iránt felderengett életem olybá tűnt mint egy rosszul előadott vicc — ami ugye megismételhetetlen mert csupán még elfuseráltabb lehet és pizsamám az utcára ért az utcára amely immár a vakmerők birodalma lett a haladásé amely egyáltalán nem hivatalom egykori meghitt bútorzatát idézte és pizsamám minden különösebb meggyőződés nélkül behúzódott egy ablakmélyedésbe MENEKÜLŐÁLOM ma éjjel megvádoltak megint nem akart megvédeni a feledéstől minek jövőjét megsejtetted túlélt átalakult mégis ismerős volt mélyen benned fölfeslett mégis a feledés vászna újabb és újabb holmik kerültek elő hazátlanul akartak sokan jönni államhatárokon határaidon át nem mutatványos késdobálók elől menekültek nem képzelt arcok valóságosak lopódzó sóhajok bujdosó szitkok kutyaugatás szemed tágra nyitva a ragtapasz alatt érzed kilépett medréből minek jövőjét megsejtetted
