Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - Keszeli Ferenc: Fele királyságom (vers)
FELE KIRÁLYSÁGOM Mert a tenyér ... az ott van a kézben. Ugyanott, ahol az űr honol: a végtelennek lompos tengerében, ahol a vétség véres és komor. Bűzlik a vers is, most exhumálják. Előbb fehér, aztán gyászlila. Majd diózöld lesz, mint a naplemente, aztán hasonlat nélkül szétesik. • • ® Egy régi év, egy régi hónap, egy régi, végtelen hiány. Egy régi reszketés, egy régi némaság, egy régi alma a régi almafán. Egy régi rege, egy igényes régiség, egy régi álom a medrek fenekén. Egy régi rémség, egy régi némaság, egy azóta is kimondatlan síkság a ragozásban, mely alattomos, mint a virág. ® ® © Huzatok robognak föl a magasba hozzád. Hullaszaguk van, mint a boncolásnak. Mint az arctalan nyilatkozóknak, mint az arcátlan nyilatkozatoknak, mint a szögletesre csiszolt záptojásnak. Mondják: alkalmi századunk műfaja musical, mely állítólag igen hatalmas, és igen varázslatos, s az operettet nem is követhette más. Na és a kemény rock, mely olyan kemény, mint a lágytojás. Hasmenésszaga van a falnak is és a vécék használhatatlanok vonatszeríe. És a vonatok csak oda-vissza járnak. ® © © Uraim! Eljött megint a prófétaság kora! Eljött a véráldozatoké. Mert nem maradt más, csakis a szeretet fegyvere. KESZELI FERENC
