Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - Cselényi László: Galilei elvtárs, Küzdelem a Semmivel és Heideggarrel, Két oltár, B.B.B.B. (versek)
578 ki harsányan eikiáltotta a királyról hogy nincs is semmi nincs is semmi rajta mondja el hogy mit nyert e csatán ó a furcsa élet sokfélét sző-fon a világba és nem sújt rá az ember átka Belőle füzért köt a költő mindig új szépséget teremtő KÜZDELEM A SEMMIVEL ÉS HEIDEGGERREL A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása — mondja Heidegger. Az ittlét annyi, mint beletartottság a Semmibe — mondja ugyancsak ő. A fákat beletartják a Semmibe. Kik? A protoplazmát beletartják a Semmibe. Kik? Az emberiséget beletartják a Semmibe. Kik? Ki az, aki a protoplazmát beletartja a Semmibe? Talán a keresztények örök istene? Ki az, aki a fákat beletartja a Semmibe? Talán Spinoza szubsztanciája? Ki az, aki az emberiséget beletartja a Semmibe? Talán Hegel abszolút világszelleme? Avagy maga a heideggeri Semmi? Fekszem a szobámban, bámulom a mennyezetet. Piszkos, pókhálós mennyezet. Maga a Semmi. Ülök egy kisváros piszkos kocsmájában, figyelem a mulatozók sör forralta kedvét. Magát a Semmit. Tizenhat éves leány, eltűnök, ha bájaira nézek. Magára a Semmire. A protoplazmát a Semmi tartja a Semmibe. A fákat a Semmi tartja a Semmibe. Az emberiséget a Semmi tartja a Semmibe. Lehetséges, hogy az ittlét csupán a Semmik találkozása? A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása — mondja Heidegger. Az ittlét annyi, mint beletartottság a Semmibe — mondja ugyancsak ő. A Semmi az Semmi — mondja B. T. csehszlovákiai magyar költő.
