Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Garaj Lajos: Rácz Olivér hetvenéves
3 R ácz Olivér a szlovákiai magyar irodalom intellektuális, sokoldalú, tevékeny egyénisége. Prózaíró, költő, ifjúsági író, irodalomkritikus, esszéíró és műfordító egyszemélyiben. Egész eddigi irodalmi tevékenységét a szocialista író felelősségteljes és igényes magatartása jellemzi, s szüntelenül azon fáradozik, hogy a nyilvánosság előtt értékes, érett és művészileg igényes alkotásokkal szerepeljen. Sokoldalú munkásságában kulturált, széles látókörű, következetesen humanista és derűlátó művészegyéniség bontakozik ki. Rácz Olivér ugyanis különleges, sajátos és eredeti stílusú író. Munkáit kreatív ötletesség hatja át, az irodalmi anyagot egyéni módon kezeli, élményeinek művészi megformálásában is sajátos eljárásokat alkalmaz. A gazdag irodalmi hagyományokra támaszkodik, s az irodalom esztétikai funkcióinak realizálásakor az evokatív mélységektől egészen a sziporkázó, bizarr, groteszk játékosságig próbálja végig a lehetőségeket. Rácz Olivér érzelmeiben mindmáig kassai maradt. Bár régóta Bratislavában él, szülővárosával annyira összeforrott, hogy ma sem tud tőle elszakadni. A szülőváros nemcsak ihletének kiapadhatatlan forrása, hanem művészi megnyilatkozásának is szerves része. Feleleveníti a város légkörét és lakóinak gondolkodásmódját, erkölcsi magatartását, szokásait, hűen tükrözi mindennapi életük törvényszerűségeit, politikai és szociális rétegződésüket. Rácz Olivér a szülőföldhöz való visszatérésével másokat is ösztönzött a helyi hagyományok művészi feldolgozására, megmutatta, hogy a megismerés és az önismeret a Iműalkotásban is lehet autentikus. Már a háború előtt megpróbálkozott az írással. Gimnazista korában a Kassai Újság hasábjain jelentek meg versei. Irodalmi tevékenysége azonban csak a felszabadulás után bontakozik ki. Elsősorban publicisztikával, cseh és szlovák irodalmi művek fordításával foglalkozott, ifjúsági könyveket írt, de hangjátékokkal is próbálkozott. Sokoldalú fordítói tevékenységének legkiemelkedőbb eredményei Dobšinský meséi, Podjavorinská gyermekversei, Tajovský és fašík prózája; a cseh irodalomból Čapek és Marie Majerová alkotásai. A költészetből Érben, Lu- káö, Smrek, Fraňo Kráľ verseit ültette át magyarra, s lefordította Hviezdoslav Véres szonettjeit. „A világ népeinek költészetéből” készített műfordításai Csillagsugárzás címmel jelentek meg. Élményein, tapasztalatain kívül az ifjúság körében végzett sokéves tevékenysége ösztönözhette őt arra, hogy ifjúsági könyveket írjon. Legismertebb kötetei: Öcsi csacsi kalandjai [1949j, A póruljárt kandúr [1949], Állatvilág [1950], Mesék [1955], Puffancs, Göndör és a többiek (1961), Egyszerű ügy [1966j, A Rezeda Cirkusz [1963], Szelíd állataink (1975). Ezek nagy része szlovák és cseh nyelven is megjelent. A szlovákiai magyar irodalom jelentős alkotói közé a Kassai dalok [1958] c. verseskötetével emelkedett, amely még ugyanabban az évben második kiadásban is megjelent. A Kassai dalokban mír megnyilvánulnak költészetének sajátos vonásai. Ennek a kötetnek és a későbbi válogatásoknak (Őszi máglya, RÁCZ OLIVÉR hetvenéves
