Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - FÓRUM - Húszéves a Madách Könyvkiadó - Mayer Judit: A fordításirodalom a Madách Könyvkiadóban
482 jelennek írói vallomások, műhelytanulmányok, interjúkötetek, reprezentánsnak mondható esszégyűjtemény — továbbgondolóra, elemzőre általában nem találnak. Az okokat keresve valószínűleg vissza kell térnünk a kiadó megalakulásának idejére, amikor irodalmunkat nagyfokú differenciálódás gazdagította. Abban az időben a kritika nagyrészt szóstatisztikát, szemiotikái elemzéseket és szövegvizsgálatokat végzett, így hívén ob- jektívnek és korszerűnek magát. Az akkor hagyományosnak mondható realizmus és avantgárd kísérletezés az írók munkáiban — versben, novellában, regényben — mára egy korszerű, modern realizmusban találkozott, a kritikai gondolkodás azonban azóta sem találta meg szintézisét. Így történhet aztán, hogy a Madách-könyvek sorra megjelennek és általában kedvező olvasói fogadtatásra találnak, de a kritikai értékelésük a legtöbbször nem áll a helyzet magaslatán. A kritika általában, a kritika kritikája — ami az eszmei-esztétikai gondolkodás felső szintjét jelentené — pedig különösen hiányzik és stagnál. Ennyi a Madách húsz éve, nem több s nem kevesebb. Kemény munka, sok gond, látható eredmények. Az intézményes, társadalmi támogatás nem hiányzott, a gondok néha mégis megszaporodtak. Nincs okunk elhallgatni, hogy a nyolcvanas években a felvázolt kultúrpolitikai vonalat nem képviselhettük mindig következetesen. A vállalat vezetése nem lehetett egységes, akadályozta ebben a soraiban lévő hozzá nem értés, sokszor elfogultság. Ez a kérdés is megoldódott, mint ahogy eddig számos problémánk. Távlati terveink biztosítottak és reálisan arra irányulnak, hogy az elért színvonalat megtartsuk, és tovább fejlesszük. Évi ötvennél több könyvet szándékozunk kiadni ezután is, jövőre megjelenik az ezredik Madách-kötet. Ezek a lehetőségeink által adott realitások, s mi a megkezdett úton kívánunk haladni a jövőben is. Mayer Judit A fordításirodalom a Madách Könyvkiadóban Azt hiszem, úgyszólván köztudomású, hogy amikor 1969. január 1-jén megalakult az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat, a fordításirodalomnak — esetünkben főként a szlovák és a cseh irodalmi művek magyar nyelvre való fordításának — már megvoltak a maga hazai hagyományai. Szlovák és cseh művek fordításai jelentek meg már az első köztársaság idején is, ha nem is rendszeresen. A második világháború után néhány évnek kellett eltelnie, míg rendeződött a magyar nemzetiség helyzete országunkban, ezért némi késéssel indult meg a magyar időszaki sajtó, majd a könyvkiadás. Ezzel egyidejűleg kezdődött a műfordítás munkája is. A magyar könyvek kiadását a Pravda kiadóvállalat keretében működő Magyar Könyvtár kezdte meg, majd a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó folytatta egészen 1955 végéig. Ekkor az említett önálló magyar könyvkiadó — mely szervezetileg a Csemadokhoz tartozott — megszűnt, s dolgozóiból megalakult 1956. január 1-ével a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadónak — később Tatrannak — a magyar szerkesztősége. A magyar könyvkiadás ezután több mint tíz évig a Tatran könyvkiadó keretében folyt. 1967-ben megkezdődött a szerkesztőség átszervezése, s 1968 végéig mint a Tatan könyvkiadó önálló magyar üzeme működött. 1969. január 1-én — vagyis immár húsz éve — alakult meg aztán az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó. Elődeiről részletesebb tájékoztatást nyújt Kövesdi Jánosnak az Irodalmi Szemle 1979. februári számában közölt tanulmánya. Ugyanott található Zalabai Zsigmondnak a Könyv, ember, társadalom című írása, amely részletesen beszámol a Madách Könyvkiadó tízévi munkájáról. Az említett két tanulmány általában foglalkozik a hazai magyar könyvkiadással, az
