Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - FÓRUM - Húszéves a Madách Könyvkiadó - Duba Gyula: Irodalmunk és kiadója
478 eredményei, könyvkultúránk szándékai és létjoga, ilyen mélyről és messziről. Első költői debütünket, Dénes György Magra vár a föld című kötetét is a Magyar Könyvtár „kiadó” jelenteti meg. A kezdeteknél kell említeni a Smena kiadót is, szerény Petőfi- és József Attila-válogatással jelentkezett, a válogatás és az előszó Szőke József nevéhez kötődik, s nyilván a kiadás megvalósításával kapcsolatos teendők elvégzése is. Ilyen előzmények után szerény körülmények közepette alakul meg 1953-ban a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, legendás elődünk, melynek történetéről szintén alig tudunk. Három éven át adta ki könyveinket — ma antikváriumi ritkaságok! —, felelős vezetője Fendt Pál, irodalmi vezetője Tóth Tibor, egyik szerkesztője Valla Frigyes, nemzetiségi könyvkiadásunk megalapozó intézménye és törzsmunkatársai. A Csemadok eszmei és gazdasági felügyelete alatt működött, tevékenységéhez fűződnek első önálló köteteink, Gály Olga Hajnali őrségen című verseskötete, az Oj hajtások és a Megalkuvás nélkül című antológiák, Bábi Tibor Ez a te néped című kötete,Sas Andor, Fábry egy- egy kötete, Gyurcső István, Veres János verseskötetei. Olyan távoli, emlékbe vesző világ, mintha mesét idéznénk, irodalomtörténészeink is elkerülik. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy ez a korszak kevés tartós értéket hozott. Mégis döntő fontosságú szakasza nemzetiségi kultúránknak, mert írásbeliségünk intézményrendszere mellett és kapcsán ekkor formálódott irodalomtudatunk és öntudatunk számos eleme, történelem- szemléletünk alapja, önálló létszemléletünk fő vonásai. Elengedhetetlenül szükséges lesz foglalkoznunk vele, ha mai alkotói céljaink és gondjaink elemzéséhez fel akarjuk idézni irodalmunk gyerekkorát. Valószínűleg a Madách kiadó gondja lesz, hogy egy antologikus gyűjteményben összefoglalja és megmentse e korszak publicisztikai, szép- irodalmi és társadalmi dokumentumait, hogy az induló irodalom és könyvkiadás történelmi képe megmaradjon, legjobb irányzatai és értékei hagyományként megőrződjenek, gyökereink láthatókká váljanak. Mert egyébként a legjobb úton haladunk afelé, hogy irodalmunk olyan múlt nélküli szellemi állapottá vagy közeggé váljon, olyan a mában élő írásbeliséggé, amely minden egyébből bőven merít és táplálkozik, éppen csak a legközvetlenebb és legsajátosabb előzményeit nem ismeri s közelmúltjára alig emlékszik. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó történetét azért is fel kellene dolgozni, mert benne érvényesülhetett először — bár sokkal szegényesebb és kezdetlegesebb feltételek mellett — az az irodalompolitikai és kiadószerkesztői gondolkodás, amely nemzetiségi kultúránk érdekeit lehetőleg maradéktalanul szem előtt tartja, és két évtized múltán a Madách kiadó létével önállósult és lehetőségein belül kiteljesedett. Az önálló kiadótól 1956-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó vette át könyveink megjelentetését, melynek keretében magyar szerkesztőség alakult. Ehhez a korszakhoz tartósan fűződik Hubik István és Mayer Judit neve. Nincs módunkban mindenkit felsorolni, aki az elkövetkező évtizedben a szerkesztőség munkatársa volt, főleg mert sajnálatos módon ez az időszak is lassan homályba vész, részvevői közül már sokan nincsenek közöttünk. Története felkutatásra és megírásra vár, annál is inkább, mert irodalmunk nagyon eredményes korszaka, igazi termő idő. Az irodalmi munka összetettebbé vált, érzékenyebb területté, melyet figyelmesebben követ a politikai figyelem, mint azelőtt. A nemzetiségi önszemlélet és történelemkép előtérbe kerülése az irodalomban fokozta az eszmei figyelmet és ideológiai felügyeletet. Ellentmondásos folyamatok kezdődtek. A XX. kongresszus által feltárt tények és a belőlük következő kritika tarthatatlanná tette az irreális lelkesedés és feltétlen hit irodalmi gyakorlását, a sematizmust és szocialista formalizmust, és — legalábbis átmenetileg — impozáns méretekben lehetővé tette — saját tapasztalataimból tudom — a szatirikus társadalomkritikát. Ugyanakkor — minden bizonnyal 1956 következményeként is — a nemzetiségi közelmúlt története és a nemzetiség önszemléletével kapcsolatos kérdéskör érzékeny témává vált. Lackóné Kiss Ibolya Túl a folyón című regényéből politikai ügy lett a népi együttélés fájó pontjainak és a jogfosztottság állapotának eléggé romantikus és naiv, de semmiképpen nem eltúlzott megjelenítése miatt. A társadalmi változások az alkotás műhelykér déseit is felvetették. Differenciálódott az irodalmi érték, az esztétikai minőség, a stílus és a forma kérdésköre, minden összetettebbé és gazdagabbá vált. Megjelent — 1958-ban — a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiája, Tőzsér és Cselényi nemzedéke, megosztotta és minőségileg megújította az irodalmat. Háború utáni írásbeliségünk történetének első két évtizedéből néhány általános és a korszakra jellemző, érvényes igazságot vonhatunk le tanulságul. Mindenekelőtt, hogy Közép-Európában az irodalom a közösségi
