Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (Harmadik rész)
459 a költemény tartalma, szövege és tipográfiai képe között. Hogy a költeményben a széttagolt mondatok, mondatrészek közé beiktatódó „fehérek” a nyelvi anyaghoz intenziven hozzákapcsolódnak, szervezik a gondolatmenetet, az asszociációkat, lassítanak, gyorsítanak, kiemelnek, szimmetrikus helyzetek révén eltávolítanak, szembeállítanak és egybekapcsolnak. (Teliér Gyula] • • • IV Bár a jelenlegi megfigyelések azt mutatják, hogy most minden galaxis távolodik tőlünk, a jövőben egyszer majd ez a távolodás is megáll és a galaxisok elindulnak felénk, a Világegyetem kezd összeesni önmagába. Ha a második lehetőség valósul meg, az ősi tűzgömbben éppen arra volt elég az energia, hogy a galaxisok egymástól végtelen távolságban nyugalomba jussanak. A harmadik lehetséges esetben olyan nagy energia volt az ősrobbanásban, hogy a galaxisok örök időkig folytatják a nagy sebességű szétrepülést. (Kaufmann: Relativitás és kozmológia) • • • V Halad is, mozdulatlan is; közel is van, és messze is. Az élők belsejében van, s mégis kívül van mindenen. Aki az összes lényt önmagában találja meg, s minden lényben magát látja, az többé semmitől sem fél. Ha felismerte, hogy minden létező nem más: ő maga, nem gyötri bánat és kétség, ha az Egységet ismeri — olvassuk az Upanisádokban. Továbbá: Ez a világ kezdetben víz volt. A víz megteremtette a valóságot, a valóság a brahmant, a brahman a Teremtmények Urát, a Teremtmények Ura az isteneket. Az istenek a valóságot imádják... A valóság (Szatjam) három szótagból áll. Az első és a harmadik szótag igaz, a középső hazug. így tehát a hazugságot kétfelől közrefogja az igazság és ezáltal igazsággá változik. Aki ezzel tisztában van, annak nem árthat a hazugság. • • • VI Albrecht Sándor zeneszerző, orgonista és karnagy 1885-ben született s 1958-ban halt meg. Koessler, Thomán és Bartók növendéke, később székesegyházi karnagy és a zeneiskola igazgatója, Bartók és az ugyancsak pozsonyi Dohnányi Ernő legbizalmasabb ifjú-, sőt gyerekkori barátaihoz tartozott, s az a bizonyos zenemű a Cantata profana volt, melyet Albrechték Pozsonyban is készültek bemutatni a Toldy Körben. A bemutatóból, sajnos, nem lett semmi, alighanem anyagi nehézségek miatt, ám Pozsonynak így is kiemelkedő szerep jut a Bartók-művek korai propagálása terén, s hogy ez így van, abban a legnagyobb érdem nyilván az Albrecht Sándoré. • • • VII Ennek a kis könyvecskének az a summája, hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván egész Eurázsia részt vett néppé tömörödésünk folyamatában — írja egy könyv (Őstörténetünk) fülszövege László Gyuláról. — Rokonai vagyunk tehát sok-sok — múltban és jelenben is élő — népnek. A
