Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - HOLNAP - Tsúszó Sándor: Érkezem; Tavasz; A fekete fekete, a fehér gyolcs-fehér; Minnével a Chaosban; Magány Minnével
446 HOLNAP Tavasz A fekete fekete, a fehér gyolcs-fehér hóvirágot szedünk kacagunk nevetünk csokrétába kötjük orcánkról a rózsa-pírt fűre heverünk ozson- nánk kis kosarakban — bíbor-szín bort iszunk ölelkezünk a csókos — szellősimította nap- sugaras — de még kissé hűs őzike-szemű ámde szerelmetes tavaszban! (a vers keletkezési helye és ideje olvashatatlan) (egy elfeledett versem margójára) A fekete! Az? — Az bizony fekete! A fehér pediglen ... Az biz’ sófehér! — vagy éppen a fehér éjsetét, s a feketén- fekete lehet gyolcs-fehér, mint a frissen, most-sózott, cseppet száradott, szikkadt, de még jóízűn fogyasztó, kopogós kenyér! Közreadja: B. J. Euröptér (Tsúszó Sándor emlékére) Régen csak innen indultak a gépek Parnasszosz felé aki sietett vagy elkésett azért alkalomadtán vissza-visszatért Nekropolisz falai közé s akadt olyan is aki bérletet váltott tetemes pénzen vitte magával a hódolók s rajongók díszes gyülekezetét Micsoda pompa volt ez az utazás noha csak Al-Parnasszoszban volt a fogadás s visszafelé a gép eltűnt a jótékony Bermudák táján Néha azért a múzsák templomától is felszáll egy kis bérelt sportrepülőgép A próbaút azaz egy diétás írói kirándulás pontosan fölöttünk keresztezi önmaga légifolyosóját mintha eltévedt volna időben térben a pilóta már tízéves volt amikor megszületett kontrakció dilatáció tiszta relativitás — s a holdudvarban éppen Einstein hegedül...
