Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: Írószerszámaim, „Semmi bizonyos nincsen az dicsőségben”
HOLNAP 427 »Semmi bizonyos nincsen az dicsőségben“ „Az német hadban, midőn semmi dóiga nem volt, az erdők és iák ellen vitte ki az ő hadi népét: sereget rendelt és az fáknak ütött, azokat vágta, lőtte, mint ha mind ellenség vólt vólna. Hadakozott az tenger ellen is, és az hadi néppel csigabigákat szedetett az tengerparton. Az vőlt az 6 praeda nyeresége, ragadománya, az mellyet az ellenségtől elvont.” ISzenei Molnár Albert Caligula császárról) porlepte régi könyvekben olvastam az igazságról és azóta is keresem az alma testét a harapás jogait szájizmait és keresem a holdban úszó fákat melyek az igazság küklopsz-szemét fedik de csak illatokat érzek estelente és hajnali tarkaságot déli sugárzást látok a föld súlyát nem érzem lábikrámon csak a port combtövemben sehol semmi ami ledöfne csak a jázmin orr sövényemben testemet a fújdogáló szellő rajzolja a többi árny közé s csak leheletem adja meg a testet amit holnap szeretnék elveszíteni leheletével kilóival együtt s a karikákkal véres szeme alatt a gyémánt szerkezetét akarom belakni és pöffeszkedni a lassú esőben nem olvasni — megemelni kívánom a könyveket és egyenként lemérni minden lapot betűt és ólomból önteni ki a szerelmet légüres térben az ő fogaitól anyajegyeitől súlyaitól távol ahol a könnyű épp olyan nehéz mint választani vagy kiválasztatni és ott markolni meg a port markolni meg a könyvet hajonfogva tépni ki belőle igazságait
