Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - HOLNAP - Grendel Lajos: Hogya György novelláiról

foraiaérzékén kívül a világ dolgainak nem konvencionális megközelítése volt, a vé­giggondolás igénye. Az akkori teljesítmény még alatta maradt az ambícióknak. Az öt­letek többnyire ötletek maradtak. Azóta Hogya György sokat fejlődött, s kezdi beváltani a tehetségéhez fűzött jogos reményeket. Az itt olvasható novellájából is olyan pályakezdő író arcéle bontakozik ki, aki minden leírt szót és mondatot ala­posan mérlegel, s akiben a gondolkodás igénye erősebb annál, semhogy az írni tudás önfeledt öröme szertelenségekre ra­gadná. Történetei messzi országokban és a távoli múltban játszódnak, ám ez egy pil­lanatra se tévessze meg az olvasót. A mai értelmiségi ember társtalansága és útke­resése foglalkoztatja, ambivalens helyzete, ami sokunk közérzete. Ügy gondolom, Hogya György számára az írás mindenek­előtt gondolkodás, s hogy mégsem esszét ír, hanem fikciót, kisprózánk nyeresége lehet. Az írói tehetség, a láttatás és meg­jelenítés képessége ritka adomány, még visszaélni vele is látványos mutatvány le­het, mint arra sok példa van az irodalom- történetben. De ha a dolgok, tárgyak, ese­mények megérzékítésének költői-írói szen­vedélyét a gondolkodás aszkézise zabo­lázza meg, joggal várunk az ilyen írótól sokat. T. S. Eliot John Donne-t és a 17. századi angol ún. „metafizikus költőket” méltatva elmarasztalja a múlt század kö­zepének két legjelentősebb angol költőjét, Tennysont és Browningot, az előbbieket intellektuális költőknek, az utóbbi kettőt reflektív költőnek aposztrofálva. Ezt írja: „Tennyson és Browning költő, s emellett gondolkodó; de gondolataikat nem érzé­kelik olyan közvetlenül, mint a rózsa il­latát. Donne számára a gondolat érzéki tapasztalat volt” (kiemelés — G. L.j. Eliot meglátása, úgy hiszem, érvényes az intellektuális prózára is. A gondolatok megérzékítése emeli a költészet magasába századunk két nagy gondolkodó írójának: Kafkának és Borgesnak a kisprózáját, vagy hogy egy távolabbi példát is említ­sek, a japán Akutagaváét. Hogya György az ő expedíciójuk nyomába eredt, s mon­danom sem kell, ritka a levegő arrafelé. Ám ha a tehetsége és az írói alkata oda húzza, reméljük, mind gyakrabban érzékeli majd a gondolatokat, mint a rózsa illatát. (1985) Grendel Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents