Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - HOLNAP - Grendel Lajos: Hogya György novelláiról
foraiaérzékén kívül a világ dolgainak nem konvencionális megközelítése volt, a végiggondolás igénye. Az akkori teljesítmény még alatta maradt az ambícióknak. Az ötletek többnyire ötletek maradtak. Azóta Hogya György sokat fejlődött, s kezdi beváltani a tehetségéhez fűzött jogos reményeket. Az itt olvasható novellájából is olyan pályakezdő író arcéle bontakozik ki, aki minden leírt szót és mondatot alaposan mérlegel, s akiben a gondolkodás igénye erősebb annál, semhogy az írni tudás önfeledt öröme szertelenségekre ragadná. Történetei messzi országokban és a távoli múltban játszódnak, ám ez egy pillanatra se tévessze meg az olvasót. A mai értelmiségi ember társtalansága és útkeresése foglalkoztatja, ambivalens helyzete, ami sokunk közérzete. Ügy gondolom, Hogya György számára az írás mindenekelőtt gondolkodás, s hogy mégsem esszét ír, hanem fikciót, kisprózánk nyeresége lehet. Az írói tehetség, a láttatás és megjelenítés képessége ritka adomány, még visszaélni vele is látványos mutatvány lehet, mint arra sok példa van az irodalom- történetben. De ha a dolgok, tárgyak, események megérzékítésének költői-írói szenvedélyét a gondolkodás aszkézise zabolázza meg, joggal várunk az ilyen írótól sokat. T. S. Eliot John Donne-t és a 17. századi angol ún. „metafizikus költőket” méltatva elmarasztalja a múlt század közepének két legjelentősebb angol költőjét, Tennysont és Browningot, az előbbieket intellektuális költőknek, az utóbbi kettőt reflektív költőnek aposztrofálva. Ezt írja: „Tennyson és Browning költő, s emellett gondolkodó; de gondolataikat nem érzékelik olyan közvetlenül, mint a rózsa illatát. Donne számára a gondolat érzéki tapasztalat volt” (kiemelés — G. L.j. Eliot meglátása, úgy hiszem, érvényes az intellektuális prózára is. A gondolatok megérzékítése emeli a költészet magasába századunk két nagy gondolkodó írójának: Kafkának és Borgesnak a kisprózáját, vagy hogy egy távolabbi példát is említsek, a japán Akutagaváét. Hogya György az ő expedíciójuk nyomába eredt, s mondanom sem kell, ritka a levegő arrafelé. Ám ha a tehetsége és az írói alkata oda húzza, reméljük, mind gyakrabban érzékeli majd a gondolatokat, mint a rózsa illatát. (1985) Grendel Lajos
