Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - HOLNAP - Ravasz József: Éleslövészetben, Az éjszaka, A fal nélküli szoba, Őszi kép
418 HOLNAP Éleslövészetben Grendel Lajosnak, 40. születésnapjára alszik-e a zarándok Nap beton arcunk ridegen fénytelen-e végtelen nyelvünk medertelen tó csalló-sziget mélye lakozik-e benne ha földtelen rámában tükörképtelen szívek ösvényein lépdelő idő az utolsó golyó szembe lő kukucskálj be sehányadik Or halld azt a csöndet ahová nincs belépő II lehetsz minden s az ami még nem voltál határvonal nélkül földtulajdonos egyetlen pillanat reményében szökevény légy az hol tenyérnyi biztonságban fától a virágig közöd van egy sercenésnyi fény a szemedből több mint a Nap ott vagy eszméletére térő páciens az anyád sütötte kenyértől újra vig-egészséges az ami még nem volt... Az éjszaka i Magvait elveti a Hold s aztán (tavaszt várva) hitetlenül a szemedbe bámul. Gazda ő, az aratók kínját kazalba rendezi... II Bensőmben tenger — hajózhatatlan, hatalmaskodó —, medre, akár egy gyermektenyér: belefúl mégis reggelente az éjszaka ... I ha már arcunk oly közel a Naphoz — el kell égnünk? a szél visszahord bennünket berkeinkbe fallá növünk s négyszögbe zárunk egy udvart ■4 KONKLÚZIÓ — FÉNYTÁR I. 1986., gipsz, 58X75X8 CH1
