Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - LÁTÓHATÁR - Balázs F. Attila: Marylin Monroe; Megtört kenyér; Meztelen lovagok; A kórus
40 LÁTÓHATÁR titkokat őrző falakra a repkény kapaszkodik levágott fejekből felbugyognak a szavak vak kezek mint megfagyott csirkék bután elfekszenek néhány tétova mozdulat után átlőtt könyvön át kukucskál a csomagolt rémület a csatornákban deformált dögök között kivágott hangszerfák az utolsó fényvitorlás megfeneklett visszavert hullámok fortyogva keresik az egyensúlyt négymilliárd árnyék: apró kráterek a mesterséges fénnyel megvilágított falon mint óriás százlábú galambtojáson lapul a jelenkor történelme a kiegyezés megterített asztalára özönlenek a svábbogarak madárraj tollászkodik Thrasyllus tar fején aki tudja hogy már csak rosszat jövendölhet mintha éppen bagolytollat kapott volna ebédhez megtört kenyerében — Meztelen lovagok mi maradt belőlünk a kipingált hétköznapok lovagjaiból akik hetykén ünnepeltük elveszett csatáinkat miközben mint felfújt ballonok pukkantak a méregtől győztes ellenfeleink? mi maradt belőlünk merészekből akik elhagytuk árnyainkat de azok éjszaka visszalopakodtak s reggel arra ébredtünk hogy belefészkelődtünk meleg puhaságukba? mi akik azt hittük: ha vagyunk van a szó is s a szó által vagyunk és leszünk fehér folyosókon lépdelünk kívül minden időn mert alvás közben eltörölték álmainkat s az ébredés határán mint fejbekólintottak méregetjük egymást s magunkat: mi maradt belőlünk
