Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Jaroslava Pašiaková: József Attila és Jiři Wolker lírájának párhuzamai
346 JAROSLAVA PASÁKOVA JÓZSEF ATTILA és jlŔÍ WOLKER lírájának párhuzamai Arra a kérdésre próbálok választ keresni, vajon miben látta József Attila Jirí Wolker jelentőségét, mennyiben szolgálhatott példaként számára. József Attila találkozása Wolker művészetével — Wolker halála után tíz évvel — nem a véletlen műve, sőt akár törvényszerűnek is mondhatjuk. Anton Straka érdeme, hogy ez a „találkozás” létrejött. A kassai (Košice) születésű Straka, a kitűnő újságíró és publicista 1920-tól a prágai miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott a kulturális ügyek előadójaként. 1925 és 1936 között a budapesti csehszlovák nagykövetség kultürattaséjaként működött. Visszahívásának egyik oka az a sajtóhadjárat volt, melyet a Magyarság hasábjain folytattak ellene — Milotayval az élen — a magyar jobboldali sajtó képviselői. Strakának a fiatal és haladó magyar költők, írók körében a népek közeledése érdekében kifejtett kultúrmissziója Milotayék szemében szálka volt. Straka kitűnő szervező, áldozatkész és nagyvonalú házigazda. A pénteki, irodalmi estnek is beillő teadélutánok szívesen látott vendégei a magyar irodalom jeles alkotói; s ha egy-egy cseh vagy szlovák író Budapestre látogatott, Straka soha nem felejtette el bemutatni őket magyar író- társainak. Nem tartom igazságosnak, hogy az iro- dalomtörénetírás megfeledkezik azoknak a méltatásáról, akik nem írók ugyan, de más népek, nemzetek irodalmát lelkesen és áldozatkészen népszerűsítik, fordítják; azokról, akik ott és akkor közvetítenek kölcsönösen fontos tudnivalókat, ahol és amikor az a legszükségesebb. Talán éppen Strakára gondol József Attila, mikor utolsó cikkében ezt írja: „A költő alkot és ez nem jelent kevesebbet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot (...) a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” (A mai költő jeladatai, Szép Sző, 1937. okt.j József Attila Anton Strakánál tett egyik látogatása alkalmával hallott először Wol- kerről. Hamarosan közelebbről is megismerkedik Wolker lírájával, miután Straka Cseh és szlovák költők antológiája című készülő kiadványába fordítja Wolker néhány versét. József Attilához talán élete utolsó szakaszában áll legközelebb Wolker lírája, benne látja saját művészi hitvallásának megvalósulását. Szántó Judit, József Attila élettársa írja: „Attila saját vívódásait szenvedi végig Wolker verseiben. A kitaszítottság érleli meg benne a halálban való feloldódás vágyát vergődései elől. Wolker sírversét idézgeti — ugyanakkor élni akar.” (József Attila műfordítását, 1954. 12.) József Attila költészete tüske a Horthy- reakció szemében, s életének egyik legválságosabb szakaszába jut, miután egy fatális félreértés következtében megszűnik kapcsolata az illegális kommunista párttal is. Ebben az időben a kor legnagyobb, legkövetkezetesebb proletárköltője számára Wolker lírája jelenti a támaszt, benne látja művészi törekvései helyességének igazolását, a művészi eszközeiben korszerű, tartalmában mélyen szociális proletárköltészet megvalósulását. József Attila a magyar irodalom forradalmi hagyományainak továbbvivője, éltetője. Bonyolult, az avantgárd irányzatok hatásától sem mentes lírájával az absztrakció szintjén volt képes megfogalmazni a hazai és nemzetközi proletariátus helyzetét.