Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Peter Andruška: A szív szavával
343 meg nem kutatok tovább utánuk. Talán még sajnálni fogom egyszer, hogy nem derítettem ki egy érdekes ős fontos mozzanatot. Hét helyiség őrzi a költő emlékét, aki életében sokszor még fekvőhelyet sem talált lesoványodott, hidegtől átjárt testének. Tűnődésre és odafigyelésre, válaszkeresésre és mérlegelésre késztet a kiállított emlékanyag. A múzeum kiállításának egészében — végül is — csak epizódot képeznek az utolsó napok. Miért lenne fontos valakinek, hogy számomra ez lényeges epizód? Paradox mozzanat az is, hogy a költő a halál elébe siethetett, pedig mindkét nővére felügyelt rá. Gondozták, féltették épp eléggé, sőt a menetrendet is figyelemmel kísérték (az egykori panzió a vasút közelében van), mégsem tudták Attilát visszatartani: a tehervonat nem szerepelt a menetrendben. A költő holttestét hazája térképével takarták el a szárszói állomáson. Az állomásfőnök nem tudott egyebet keríteni. De talán a sors akarta úgy, hogy a tisztviselő tekintete épp e falitérképre essék. Azt a térképet itatta át a költő vére — úgy, ahogy őt magát átitatta hazája nincstelenjeinek szenvedése. Balia Kálmán fordítása ▼ O. T. 1986. 6. 4., gipsz, 78X71X13 cm
