Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - HOLNAP - Jozef Urban: Tőlünk egészen hozzánk
HOLNAP 321 Ez a Még Innen című novellában sejtelmes valósággá válik. A Csehszlovákiai magyar novella, hagyományosabb eszközökkel, a tanár és az író lényegében egyező magatartásának etikai ellentétét állítja elénk. Vígh, aki Páll Imre eltűnt költő eltűnt — talán zseniális — versei után kutat, biztosnak ígérkező egzisztenciáját — egyetemi tanulmányait — adja föl, hogy szakdolgozati feladatból küldetéstudattá váló belső késztetésének eleget téve ő maga írja meg a verseket, amelyek már „sohasem kerülnek elő”. A kultúra nagy kérdéseit is érintő megvilágosodásai azt is sejtetik, hogy századunk egy-két emberöltőn belül sem nagyon pótolható mulasztásai (merényletei) olyan réseket, sőt szakadékokat hasítottak az európai kultúrába, hogy ezek egyikében Páll Imre és költészete nyomtalanul eltűnhetett. Az utókor számára pedig e mulasztások olyan körülményeket teremtettek, amelyek közt Vígh törekvései abszurddá válnak, hiszen ő nem kisebb — igaz, nem is mellőzhetőbb — célt tűzött ki maga elé, mint a hazai anyanyelvi kultúra és irodalom folytonosságának saját lehetőségein belül történő helyreállítását... Vígh sorsa az előző két novella hősével ellentétes irányú, mert — vállalt — értékrendje is azokéval ellenkező. A végeredmény azonban mindhármuk esetében ugyanaz. A teljesnek mondható vagy legalábbis ennek illúzióját keltő emberi létet egyikük sem éri el. Ezzel szemben Grendel — már a kötet végén — azt mondja: „A történet a reményből születik ...” Remény sokféle van, s hogy milyen reményből szárnyaltak föl ezek a novellák, arra a legmegfelelőbb választ talán a kötetet záró A szabadság szomorúsága című novella adja meg. A novella keretébe foglalt két történet — példa — üzenetét tekintve egymással szemben áll, a mítosz s a rege ködeiből dereng elő. Egyazon helyzet kétféle megoldása. Az egyikben a bosszú gyilkol, és nem éri el célját, a másikban a rendületlen hit szinte ábrahámi erejével eléri azt. Grendel akár — semlegességbe burkolózva — ránk is bízhatná a választást. Ehelyett — úgy vélem — az emberibb kiutat sugallja. JOZEF URBAN Tőlük egészen hozzánk Grendel Lajosnak 1 23.15 van és az állat bennem jelent valamit elvégre az állatok hamarabb itt voltak mint mi de történelem nélkül Incitatus szenátor semmit sem tehetett magyarázd meg valakinek hogy te ló vagy amikor a szenátusban ülsz és a főnököd zeuszi naivsággal falja fel gyermekét 23.25 rém hülyén röhögök mint a Göncölszekér
