Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Kövesdi János: A szovjet filmművészet metamorfózisa
282 — A fiatal rendezők a dokumentum- és az animációs film terén is hallatják hangju kot. Egy sajtótudósítás szerint az animációs filmek idei várnai fesztiválján a gyermekfilmek kategóriájában is szovjet film kapta a födíjat, Natalja Golovanova Egy fiú az fiú című alkotása. GERASZIMOV: Igen, mivel én a tudományos-ismeretterjesztő, tehát a dokumentáris film területén dolgozom, onnét tudnék példákat felhozni. E téren is megjelent néhány érdekes név, nem olyan nagy számban, mint Grúziában, de azért vannak, ígéretes tehetségnek mutatkozik a leningrádi Alekszandr Sztyigelnyikov, akinek a Számítógépes játékok című munkája érdemel figyelmet, Kijevben is dolgozik néhány tehetséges fiatal rendező, például Andrej Zagdanszkij, azonkívül ismert név a krasznojarszki Mesznyicsenko, a szverdlovszki Pusztov, de jóval többen vannak. — Es a fiatal grúz alkotók közül kik tettek már le valamit az asztalra? GVASZALIJA: Talán legelőször is Babloani nevét érdemes megjegyezni, érdekes egész estét betöltő filmet rendezett A verebek repülése címmel, Nana Dzsurdzsadze kedves, bűbájos vígjátékot rendezett a húszas évekbeli Grúziáról, címe Robinsonád, avagy az angol nagyapám, megemlítem még ezenkívül Hotycsoheli Hosszú utazás a menyasszonyért, Datudzsanilidze Szentjánosbogarak, Aliko Cabadze A folt, Lana Gogeberidze Örvénylés című munkáját, azonkívül Alekszandr Rekviasvili is készített egy filmet a tbiliszi ifjúságról. Ezek mind egész estét betöltő játékfilmek. A felsorolt fiatal rendezőkön kívül számos tehetséges fiatal dokumentarista is szorgalmasan tevékenykedik. — Az említett fiatalok feltehetően már az új szellemben dolgoznak. Önök hogyan látják, van-e a grúz filmgyártásnak a többi szövetségi köztársaságétól elütő szerepe, helye az átépítési folyamatban? Ott talán gyorsabban, erőteljesebben zajlik ez a folyamat? Rugalmasabban valósítják meg a gyakorlatban az új elképzeléseket, gondolatokat? ISZHAKOV: Nekem az az érzésem, hogy a grúziai helyzet egy kicsit elüt az általánostól, ott egy kicsit valahogy másként haladnak a dolgok... GVASZALIJA: Én nem hinném, hogy a grúz filmművészet valamilyen kivételes feltételek között fejlődött és fejlődik. Véleményem szerint ugyanazokat az előnyöket élvezi, ugyanolyanok a fogyatékosságai is, és ugyanazokkal az akadályokkal kell megküzdenie, mint általában az egész szovjet filméletnek, filmművészetnek. Annyi eltérés azért talán mégiscsak van, hogy egy egész sor ok következtében (melyek hatása a hetvenes években csapódott ki) a megújhodás folyamata már a hatvanas években megindult, mert amint nálunk köztudomású, a hatvanas évek elején a fiatal filmrendezők egész plejádja rajzott ki. Ezek az alkotók azóta felnőttek, megértek, most a legjobb mestereinknek számítanak, akik a tehetségükkel, kompromisszumok nélkül, ezt hangsúlyozom, nemcsak szilárd művészi, hanem társadalmi pozíciókat is vívtak ki maguknak. Ezt bizonyos mértékben valószínűleg az a légkör is segítette, melyet a köztársaság vezetősége alakított ki. Ezért sikerült elkerülni számos, általában kárhoztatott áldatlan körülményt. A szürkeség problémája a művészetben mindig is létezett, most is kísért, ám bízom benne, hogy az új modell életbeléptése után ezen is sikerül túltennünk magunkat. Csakhogy az említett tényezők mégiscsak segítségére voltak a grúz filmművészetnek abban, hogy el ne veszítse a saját „egyéniségét”, arculatát, megőrizze sajátos arculatát a szovjet filmművészet fejlődési áramlatában. Az is szerencsésen befolyásolta a fejlődést, hogy a filmművészet jelentős alkotói elvszerűen kiálltak álláspontjuk mellett, s egyben a fiatalabbak is fölzárkóztak hozzájuk. Erről röviden csak ennyit. — És mi a helyzet például az üzbég filmgyártásban és filmművészetben? ISZHAKOV: Egy rövid visszapillantással kezdeném. Filmgyártásunk kezdeteiről beszélve nem feledkezhetünk meg Ivanov operatőrről, aki a hívai kán személyi fényképésze volt. Pétervárról hozott egy kiváló kamerát (amelyet a francia Pathe cég gyártott) s azzal pompás felvételeket készített a kánról. E felvételek ma is megtalálhatók a francia filmmúzeumban. Mindez 1925-ben kezdődött, amikor Taskentben létrejött az első filmstúdió. Elég, ha csak azt mondom, hogy Taskent- ben olyan kiemelkedő művészek kezdtek, dehogyis kezdtek, már kiforrott filmeket forgattak, mint például Protazonov; a háború idején a filmművészek egy része egyszeriben átköltözött Tasbentbe. Számunkra ez a nagy tanulőévek ideje volt,
