Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Zirig Árpád: Ajándék
254 csút, szépen csillogót és kevésbé vonzót. Velük kapcsolatosan egy a fontos: utánuk jól szellőztesd ki a szobát, és mihamarabb felejtsd el őket. Még sok közbeeső alosztály létezik, de azokra sem érdemes különösebben sok szót fecsérelni, hiszen egyszerű trükkökkel legombolhatók, napi vágycsillapításra, reprezentálásra különféle helyzetekben felhasználhatóak. A legizgalmasabb típus, mert engem ez izgat leginkább, a rejtett vágyakozással feltöltődött, de tartózkodó és igényes fajta. Ezek külső és belső szépséggel egyaránt megáldott nők. Ha a közelükbe tudsz férkőznil, csodákkal halmoznak el... Elemért a kioktató kiselőadás egyre jobban untatta. Egész úton, amíg csak a borozóhoz nem értek, nézelődött, gyönyörködött a sétáló szépségekben, és élvezte a simogató, langyos napsugarakat. Párszor ugyan megpróbálkozott azzal, hogy beszélgetésüket más mezőkre terelje, de sem a sport, sem a politika, sem a művészetek nem jelentettek társának megfelelő táptalajt. Már bánta is, hogy ráadta a fejét erre az együtt töltendő délutánra, de megfelelő kibúvó híján úgy látszott, végig kell szenvednie. A pincértől könnyű vörösbort rendelt. Az ital és a környezet is megfelelő volt, ez némi kárpótlást jelentett számára. Az ivásban gyorsabb tempóra biztatta társát, remélve, hogy a gátlásait feloldva kibúvik belőle egy icike-picike ember, egy icike-picike egyéniség, de Tonda továbbra is a felszínen maradt, mint hab a sörön. — Én az igényes típusok meghódítására kidolgoztam egy speciális módszert — folytatta a témáját ott, ahol az utcán abbahagyta. — Ez főleg az ilyen fürdőhelyekre érvényes. Itt, tudod, állandó a népvándorlás. Jönnek-mennek a szépanyukák. Családi kötöttségtől kiszabadulva rájuk huppan a nagy szabadság, és ez fölébreszti bennük a hódítás, a siker és az örömszerzés nagy lehetőségét és vágyát. Na, persze, nem ugranak rögtön fejest a mély vízbe, először nézelődnek, tapogatóznak, és a hűség kötelékei sem szakadoznak el azonnal... Ezek azok, akik csak a harmadik napon veszik fel a ruhatáruk legkedvesebb darabját, és kicsinosítják magukat, hogy magányos sétáikon jól mutassanak. Az első két napon hiába szólítod meg őket, hiába próbálkozol, leesel róluk, mint gyakorlatlan hegymászó a meredek szikláról. Tonda bájologva nézett körül, hátha bővül a hallagatósága. Ivott, vagy inkább szürcsölt a borából, majd hosszú hatásszünetet tartott. Kinézett az ablakon, körbenyalta a száját, és még magasabb, sejtelmes hangon folytatta: — Szakikám, az én taktikám a következő: ilyenkor csak szemlélem őket. A harmadik napra kinézem magamnak azt az egyet-kettőt, akinél minden idom a helyén van, tehát minőségben az A 1-es kategóriát. Fölveszem a magányos, kissé szomorkás férfi álarcát, és úgy intézem a sétáimat, hogy néhányszor szembetalálkozzunk. Egy pillanatra rajtafelejtem a tekintetemet a kiválasztott hölgyön, majd zavart színlelve lesütöm a szemem, és tétován tovább megyek. Ojabb kancsó bort rendeltek. Elemér már nagyon visszafogottan ivott. Eszébe jutott a műtétje és félt, hogy az egész kiruccanásra nem úgy fog emlékezni, mint tavaszi orgonavirágzásra, hiszen fölépülése óta egy pohár bornál még egyszerre többet nem ivott. Már rég lemondott arról, hogy beszélgetésük más mederben is folyhatna, s iparkodott idomulni a témához. — A módszered mindig beválik? — Nem dicsekedhetem azzal, hogy a sikerindexem száz százalékos, de a het- ven-nyolcvan bejön. — Lóversenyezned kellene! — Ha a nők futnának, akkor igen. — Te fizetsz, vagy ők? — Előbb én invesztálok — mosolyog kajánul —, de később a befektetés megtérül. Hol is hagytam abba?
