Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Első rész)
249 ÉJSZAKÁJÁBAN RAGYOG az eget bámulom kopár földek szerelme középpontjában levő kutatásaim nagy részét tarolt rétek virága sötét ébenfa a csontom ÉS NINCS VÁNDOR AKINEK VILÁGÍTANA AZ ÖSVÉNYT sírok és nevetek szorongatod a szívem itt folytattam s meglepett végtelenül a szokatlan s csitítod hogy ne fájjon pertuban vagyok e szűzzel AZ EPOSZ AZ EMBERISÉG GYEREKKORÁNAK A REGÉNY szomorú szűz virágok állandó csereberéje kacérkodom a tetűkkel szeretőt keresek gazdagsága a dallamok teremnek itt e tájon FÉRFIKORÁNAK FORMÁJA 4/4 A HOLT-TENGERI TEKERCSEK SZERETLEK csudaszép heves asszonyi vággyal nagyon furcsa a természetünk úgy történelembölcselet? ó mit számít elképzelem levédia etelköz nekem mint neked így beláthatod azt hogy hogy szeretett hogy sírt hogy kacagott NEM AZÉRT MERT ÍGÉRTEM MERT SZERETLEK AZÉRT ÍGÉRTEM VÁLLALOM MI EZ hogy fogadta milyen élvezettel nem is mennék férjhez a vőlegényemhez nomádjait e végtelen kiégett puszta föld átokföldje eliot akkor se választanálak férjanyagnak kegyetlen ölébe a magok ÓPÄLFEHÉR HALOM KERESZT-KEZES
