Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Első rész)
246 ÁLLASFOGLALÁS képtelen parancsolnál ha tószagú ébenszín égbolt fekete hanem egy építészeti konstrukció alakjában gyümölcse kinek adjam át meleg-ég csipke-század LEHETETLENSÉGÉT NEM AZT HANGSÚLYOZNÁM DE AZ ERKÖLCSIT az űr helyett az én sebész a fölgyülemlett indulat hogy legalább a szövegek álljanak egymáshoz térbeli mézét ismerlek ezer éve szívembe küldenéd HISZEN EMIGRÁNSKÉNT ÉLTEM 3/4 KELTÁK ÉS SZARMATÁK GERMÁNOK SZLÁVOK titkát beroun beroun szép nyírfaerdő de hiszen jól tudod hogy menyasszony vagyok tűz-istene ő szegény zarathustra be megjártad ó be igen megjártad így hát alighanem jó kis bonyodalom hová rejtetted legjobb szeretőm ROMAIAK HUNOK AVAROK SZLÁVOK ÉS MAGYAROK E FÖLD ITT EURÖPA s ki annyi utat megjársz sutri szellő lenne abból hogyha meglátna valaki ki megálmodtad hogy im-ígyen szóla anélkül ül hogy akár álmodban is kettőnket így együtt abban igazad van kerítsd meg őt legszebbik szeretőm LEGKÖZEPÉN MÁR ÉVMILLIÓK ÖTA NÉPEK VÁNDORÜTJA ÉS E MOHÖ aki bánatom egyetlen utóda mindenki tudja azt hogy micsinál tudom jártál volna e föld a kászpi-tenger vidékén baku karaván-szeráj én is szükségtelen figyelmeztetni hogy és céljaim szigorú bőre volt SOPÁNKODÓ TÜRELMES NAGY FOLYÓ
