Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Regény egy filmszínház dolgozóiról
FIGYELŐ 199 J án Lenčo a szlovák prózairodalom egyik legsokoldalúbb egyénisége. ír rövid elbeszéléseket, novellákat és terjedelmes regényeket. Témáit az ókori Egyiptom, Babilon, Görögország történetéből és a mai szlovák élet hétköznapjaiból, sci-fljeiben pedig a képzelt jövőből meríti. Ami a három témakört összeköti, az az emberi lét és a társadalmi fejlődés filozófiai és erkölcsi kérdéseinek feszegetése a ma szempontjából. Legújabb önéletrajzi ihletésű regénye, a Roky v kine Osmev (Évek a Mosoly moziban) azon prózái sorába tartozik, melyekben közvetlen élettapasztalatait és élményeit dolgozza fel nyílt, önleleplező módon. De nem valamiféle befelé forduló önmarcangolásról van szó. A szerző nem én-formában, hanem harmadik személyben, szellemesen, a komikum különböző válfajait váltogatva ír regénybeli alteregójáról, Ján Kameník- ről [akit már ismerünk Rozpamätávanie (Visszaemlékezés) c. nagy sikerű regényéből], valamint a Kameníkot körülvevő társadalmi és emberi közegről. Aki nem ismeri az autentikus környezetet és a konkrét szereplőket, hitelt is ad az író regény eleji megjegyzésének, mely szerint az ábrázolt környezet, emberek és események az írói fantázia szüleményei. A művészileg feldolgozott anyag közvetlen és sokoldalú ismerete, átélése és eszmei-gondolati megragadása az írói megjelenítés mély meggyőző erejében nyilvánul meg. Ján Lenčo vagy tíz évig volt vezetője a regény eseménysorának színhelyét képező filmszínháznak. Kitapasztalta a mozi világának minden csínját-bínját, a legapróbb technikai, szervezési és egyéb részletekig. Ebből a szempontból felveheti a versenyt Arthur Hailey regényeivel. Az előbbivel szemben azonban Ján Lenčo javára azt lehet felhozni, hogy alakjai kivétel nélkül mentesek a leegyszerűsítéstől, egysíkúságtól. Ez azzal magyarázható, hogy saját jól ismert környezetéből választott személyek: felettesei, munkatársai, ismerősei, barátai, a mozi látogatói alapján mintázta meg őket, részletesen ismervén sorsukat, tulajdonságaikat, gondolati és érzelmi világukat. Az egyedit azonban az ábrázolt valóság összképében az általános, a tipikus szintjére tudta emelni. A Mosoly mozi mindennapi élete, üzemeltetése, átépítése stb. áll az ábrázolás középpontjában. Mégis, a körzet sajátos jellege ellenére, az egész mai szlovák társadalom problémáit tükrözi. Benne is megmutatkoznak azok a kisebb-nagyobb emberi gondok, feladatok, célkitűzések, feszültségek, konfliktusok, amelyek jellemzők a mai szlovák társadalmi és magánélet egyes területeire, meghatározzák jellegét, légkörét, hangulatát. Ján Lenčo társadalomkritikája hol a humor vagy az irónia, hol pedig a szarkazmus formáját ölti magára. Többek között a felettes városi kulturális szervek bürokratikus, hozzá nem értő munkáját, az alárendelt dolgozók érdemeinek, a nekik járó anyagi és erkölcsi elismerésnek a kisajátítását pellengé- rezi ki. A mű eszmei mondanivalójában fontos szerepet tölt be a kultúra üzletté válásának kritikája is. Több megértést tanúsít a szerző az emberi hibák és gyarlóságok iránt, habár ezeket is elítéli az irónia és szatíra eszközeivel. Ember- és világszemléletét mély humanizmus és bölcsesség hatja át. Nagy figyelmet szentel a pozitív érzelmi töltésű emberi kapcsolatok ábrázolásának: a barátságnak, az összetartásnak, a segítőkészségnek, a szerelemnek. Meleg szavakkal ír a nagy szaktudással és hivatástudattal rendelkező, munkaszerető, áldozatkész emberekről. A regény legszebb lapjain a gyerekekről, ifjú mozilátogatókról olvashatunk. Mindemellett Ján Lenčo nem eszményíti hőseit. Realisztikusan, pozitív tulajdonságaikat szerves egységbe fogva rajzolja meg a regényben felvonultatott több mint félszáz különböző korú és különböző társadalmi rétegekhez tartozó női és férfi szereplőt. Ján Lenčo a krónika műnemét választotta az anyag művészi megformálására. A mozi életéből mindez körülbelül egy évtizedet ölel fel. REGÉNY EGY FILMSZÍNHÁZ DOLGOZÓIRÓL (Ján Lenčo: Roky v kine Úsmev)
