Irodalmi Szemle, 1988

1988/2 - Martin Bútora: Jelentés Tichyről

MARTIN BÚTORA JELENTES TICHYROL

L Tichý otthon a lányával

N

emcsak a lányával. Hanem harminckét Celsius-fokkal és a nehéz, hódító, fojtogató hőáradattal is, amely kis híján harmadik hete tart. Már nincs senki, aki titkolná, hogy a kánikula legyűrte. Az autóbusz- és trolisofőrök pólóban vezetnek, ritka kivétel a melltartós lány, és melltartó nélkül a nők formátlanok s alig-alig vonzóak, úgy általában; az utcákon félmeztelen járókelők: honiak és turisták kószálnak, a katonák sapka nélkül tik- kadoznak, percenként elájul valaki. A maradék ruhához izzadság tapad. Az elviselhetetlen hőség meghazudtolja a légkondicionálókat és a ventillátorokat, orrunk alá dörgöli, ki itt az űr. Csak éjfél körül lehet űgy-ahogy lélegezni.

A nappali redőnyei padlóig leeresztve. Tichý egy óriási, különféle anyagú, alakú és nagyságú színes párnákkal teledobált he- verőn fekszik. A párnákat Tichá használja szeretkezés közben. Leginkább a kerek, kemény tömésű párnát szereti, valamikor egy empire stílusú szék ülőkéje lehetett. Gyakran raknak maguk alá dupla párnát fektetett nyolcas alakjában, kivarrt nyulacskával az egyik, s vézna rókával a másik féltekén. Tichának enyhe rókaharapása van, ő pedig általában, akár a nyúl, agyonhajszolt. Illetve agyonhajszolt, akár a nyúl.

Az ágy szélét hosszúkás, tapétázott falemezbe burkolt izzó világítja meg. A nyitott ablakok s a fény ellenére, a közeli, örökké szúnyogoktól hemzsegő folyó ellenére (1,6 kilométer légvonalban) semmilyen rovar nem röpköd errefelé, a forróság és szárazság kiirtotta őket. Tichý megállapítja, hogy ezt egyfajta győzelemnek tarthatni, s cigarettára gyújt. Egyébiránt a nappaliban csak utána dohányzik, mert az ő Startjától megfeketednek a függönyök (ez zavarja a feleségét), és bűzlik az egész szoba (ez viszont őt zavarja furamód). A lányát nem zavarja semmi, idejének javát saját kis szobájában tölti, ahol vagy rajzol, vagy olvas. Távét nem néz, mert jó ideje egyáltalán nincs tévéjük. Az egyiket a szél verte le, mikor bevágta az erkélyajtót, a másikat a felesége törte össze, a harmadik csak úgy elromlott, a szerelő pedig, aki magával vitte, második hónapja a rákosztályon fekszik, és Tichýnek kínos éppen most visszakérni.

Tichý előtt egy halom újság és könyv hever. A ma esti lek- torálnivalót válogatja. Hanyatt fekszik, félig a falnak támaszkodva, bal keze a cigarettával feje fölé nyúlik s füstkarikákat ereget a szobába, jobbja két bestseller könyvjelzője körül matat, Pearl Harbour bevételének emlékei, német novellagyűjtemőny, néhány krimi, a 100 + 1 ZZ és az Učiteľské noviny régi számai között. Ällatian parázna gondolatok kerítik hatalmukba, amelyek sehogy sem férnek össze a feleségével. Határoznia kell, tovább szövögesse-e őket s keressen hozzájuk megfelelően pikáns olvasmányt, vagy próbálja meg elhessegetni s valami másba temetkezni. Ám az erotikus látomásokon kívül szüntelenül visszavisszatér még egy, talán átszellemültebb, talán mélyenszántóbb, talán megrögzöttebb képzet: hogy fogja magát s olajra lép. Hogy elmegy, elnyelődik, eltűnik, fölszívódik. A fülledtségből, a lakásból. Mindenhonnan en bloc.

Már régóta érzi, hogy valami kerülgeti, legalábbis az utolsó