Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Maruszja Nyahaj: Versek
MÁRUSZJA NYAHAJ X XX Kezdetben volt a vágy a tenger után az álom a homokban gázoló mezítlábakról Majd a nap és a napraforgó a bőr bronzszíne meg a hullámok édes moraja térdem előtt Aztán te jöttél megforgattad a körhintát s gondtalan világunk forgott körbe-körbe Az éjszaka mélyén antennatető alatt szoba az én forró tenyerem a polcokon görög istenek cigaretták parázslanak s bömböl a big-beat Labirintusban kerestük mi egymást nappalunktól ajándékba kapott cérnagombolyaggal XXX Alszol, fürtjeid vállamat cirógatják, forró tenyér hasítja ketté testem magányát. Lélegzeted könnyű fátyol, egy tenger hullámai szüntelenül elmossák a mostot. Virrasztunk, én meg a rádió villogó szeme, várjuk a nyirkos reggelt. Félóránként felhangzik a pontos időjelzés. Fehér vitorla visz a kikötő felé. Szerelmem, horgony nélkül védtelen vagyok.
