Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - FIGYELŐ - Archleb-Gály Tamara: Törékeny törvények (Bartusz Mária szobrai)

1214

Műkőből 1982-ben készített monumentális szobra, amely a kassai krematórium bejáratánál áll, valamint az ottani Dargov áruház előtt látható Szökőkút (1986, bronz és kő) újra a pozitív és negatív forma, az anyag és a tér kölcsönhatásait kutatja.

Az utóbbi két-három évben a művésznő különleges gumiból ballonokat fúj, azokba önti a gipszet, vagy fordítva: gipszformákba a gumit. Ezt a technikát már a prágai Képzőművészeti Főiskola elvégzése óta próbálgatta. Azért választotta, mert — a gipszhez hasonlóan — ez sem állandó, ám könnyen alakítható és az élő anyag érzetét kelti. A kompozíció végső megformálásához újabban nemcsak a pozitív (kidomborodó) alakzatokat használja fel, hanem a maradékot, a „szemetet” is meg a kiemelt ballonok üresen maradó nyomát. Gyakran ezekbe a tátongó mélyedésekbe helyezi el az ellentétes dús, kerek formát. Az élő-élettelen ellentétének hangsúlyozása ebben is jelentkezik tehát nála. A nemegyszer megmunkálatlan fára, összerakott gallyakra helyezett alkotások elárvult, összetörött tojáshéjakkal teli hatalmas, ismeretlen eredetű fészkekre emlékeztetnek. A természet és az élet örök törvényeivel szemben múlandóságukkal ismételten a szánalom, az együttérzés hangulatát keltik fel bennünk.

Bartusz Mária művészetének ereje a világra figyelő átható tekintetéből származik. Nemcsak az „emberi” világra, hanem a világra, mint egészre. Felróhatnánk neki, hogy „nem ábrázol”. Ö azonban jóval többet „ábrázol” az embernél vagy a tárgyaknál. Gondolatokat, ősidők óta ható természeti erőket és törvényeket, mozgást, időt, teret. Legalábbis amennyire ember mindezt ábrázolni képes. Méghozzá a lehető legmulandóbb, legkevésbé tartós anyagokban megvalósítva az emberi lét és alkotás, sőt egész bolygónk tünékeny voltának teljes tudatában.

Archleb-Gály Tamara