Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - NAPLÓ - Dobos László: Egyetlen kivezető út a munka (Szőke József 60 éves)
1177 nyezők voltak: a saját erőből történő értelmiséggé alakulás első fecskéi. Emberi és közösségi újratermelődésük első mozdulatait éljük ebben a radikalizmusban. Közel harminc év távlatából önkritikusan azt is el kell mondanunk, hogy ez a radikalizmus beszűkülést, torzítást is hozott: amikor jogot formált a mások felett való elfogult ítélkezésre. Ennek az időnek volt egy valós s egy képzelt értékrendje. Szocialista fiatalságunk elején mi képzelt értékek bűvöletében éltünk. Naivságunk s tapasztalatlanságunk tandíja ez. Ugyanakkor ez a plebejusi indulat és életérzés tett bennünket egyenrangúvá, adta meg jogunk és erkölcsiségünk tudatát: ez vált toló- és feszítőerővé a nemzetiségi intézményrendszer kialakításának útján. Az emberhez akarok beszélni, az emberről szólni, mégis folyton, midenütt a politika. Igen, a magam nemzedékének életét benőtte, átszőtte a politika. A tegnap és a ma élményét, a már megélt világot, a szerelmet, a szerelmes leveleket, az ismerkedéseket. Vallomásokat, véleményeket, szempontokat. Jövőképünket. Almainkat. Még öleléseinket is. Szőke József életében ez nyomon követhető, kimutatható. A politika mint remény ... A politika mint egyéni s közösségi élet realizálásának lehetősége... A politika mint a megoldások eszköze... A politika mint az igazságra vezérlő kalauz ... így volt ez? így van ez? így igaz ez? A hatvan év krétakörében fel kell tennünk ezt a kérdést magunknak. S az irodalom? Szőke József élete bizonyító példája szellemi életünk sajátos társításainak: újságírás és irodalom párhuzamának, kölcsönhatásának. Szerkesztő, újságíró, majd irodalmi ambíciói okán egyik szervezője, szorgalmazója irodalmunk fejlődés-feltételei megteremtésének. S a művek? Két prózakötet az ötvenes évek végéről és a hatvanas évek elejéről (Az asszony vár; Katicabogár]. A háború sebhelyei, az élet szociális élménye, az életöröm, az emberi melegség, az emberi harmónia keresése, ezek az őrzések és szándékok határolják be ezt a prózát. Számomra legszebb írásai ez időből Az asszony nem vándormadár, de különösen a Kapottsarkú című novellái. Az egymásra találás megható története. A szegényes öltözékek, a kopott sarkú cipők, az átalakított ruhák, a tejes vacsorák, a szűk kis szobák, a hűséges őrzések és az égre festett nagy tervek ideje ez. Romantika, s mégis a lélek aljára kellett kotorni az őszinte emberi érzésért. Nyers ez a próza, újraolvasva az az érzésem, hogy későbbi nagy művek alaprajza. Felkészülés. Előfutam. De így, nyers állapotában is egy kor felfogható jelzése. 1970—71-ben közéleti tisztség, a Csema- dok KB főtitkára. Ezután a vádlottak padja, vádiratolvasás: vádol a mindig tévedhetetlen ideológus, vádol az is, aki ki akar tűnni egy megváltozott helyzetben. Vádol az is, aki önmagát menti. Tegnapi szónokok reggelre kelvén másokra rázzák öklüket: megdöbbentő méretű menekülés a felelősség elől... Felolvassák a bűnösök nevét. így lett ellenség Szőke József is. Csinált ellenség, az életrajz alázó megszégyenítése. Lenullázása. A bűnök lajstromát azóta többszörösen megcáfolta az idő, de a periféria-helyzet közel húsz év után is érvényes. Hol van az eszmébe vetett hit? Mennyi időt, erőt és tehetséget emészt fel ez a periféria-állapot? Tíz év, húsz év? — a termő élet fele. Emberi életek partjain belül, önmagát pusztítja így az eszme. Idő kell, évek, míg a bénulás felismeréssé válhat. Egyetlen kivezető út a munka. Bizonyítás. Szőke József ezt teszi. Bizonyít. Megható önfegyelemmel, szorgalommal, szerénységgel megcsinálta a csehszlovákiai magyar irodalom bibliográfiájának három kötetét (1982, 1984, 1986). Tudományos intézet becsületére váló teljesítmény. Azt tette, amit tehetett, amihez nem kellett ideológiai hoz. zájárulás: irodalmi nagyleltárt. Értékeink, szellemi vagyonunk számbavételét. Kényszerhelyzetben, kényszerhelyzetből nagy értékű mű. S közben mosolyogni is tud, fanyarul, s ezzel a fanyar mosollyal meséket ír az emberi gyarlóságról (A síró hóember, 1986). A hatvan év — előkészület a zárszámadásra. A nagy leltárra, egy ellentmondásokkal terhes kor felülnézetére. S a magunk életének áttekintésére. Mik voltunk, miképpen vagyunk s hová leszünk? Életünk nagy hullámzását nem is annyira belső életünk, hanem a társadalmi-politikai élet mozgása adta. Illúziók, kijózanodás, kiábrándulás ... Remény, kijózanodás — így hullámzik élet-
