Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - LÁTÓHATÁR - Ota Hofman: A remek középcsatár (novella)
1173 cinál, vagy lóversenyen, esetleg a gyárban, az Irodában, de amikor a fertőtlenítőszer bűze behúzódott a folyosóról egészen idáig, kikapcsolták az ayucikat és gyerekeket és unokákat és marógépeket és irodákat, és egészen másfajta álmokat meséltek el egymásnak, álomkölteményeket: — Pont most álmodtam egy olyan gyönyörű vörössel... — Megyek az utcán Párizsban ... — És mi történik, Libora úr? — Az álmok egy részét már ismerik a takarítónők. — Már megint az a két mulatt lány? — Ma nem. Ma két japán. Hipp-hopp, egyszer csak Tokióban vagyok. Egyenesen a Montmartre-ról. És egy fürdőben vagyunk, velem van egy szobrász Vy- sočanyból, akit nem nevezek meg, és azt mondja, miközben egy gésa simogatja: — Öremegem, észrevetted, hogy ezeknek a lányoknak ott alul egészen másképp van, mint az otthoniaknak? Ferdén! Lehet, hogy azért, mert görbe a lábuk ... — Ahány ház, annyi szokás — mondta Milena nővér, aki közben szétosztotta a lázmérőket. — Az a fő, hogy két lábuk van, ugyebár, Libora úr, mert úgy veszem észre, igencsak élvezte a dolgot, most menjen mosakodni, aztán jelentkezzen nálam vérvételre, Holman úr szintén, fiúk, felkelni, vár a reggeli, mindjárt itt a vizit, az ágyukat igazán bevethetnék, mi nem győzünk mindent. Maga nem tetszik nekem, Farták úr. Aludt egyáltalán, papa? — Mint a darab fa. — Elég szélcibálta fa. — Inkább csak korhadt. Fartáknak hevesebben kezdett verni a szíve, fejébe kergette keresztbe vetett lábából a vért, és onnnan megint vissza az éjszaka elgémberedett lábába. Megijedt, hogy be fog lázasodni. Most, amikor egyáltalán nem hiányozna neki. Aggódva kapta ki hóna alól a lázmérőt, hogy még legyen ideje lerázni ha netalán- tán... Nem, rendben volt. Harminchat egész öt tized. Reggelire két vajaskifli volt lekvárral, a vizit csak átszáguldott a szobán, a főorvosnak előadása lesz az egyetemen. — Papa, sorakozó!!! Előhúzza melegítőjét. Boldogan öltözködik, zsebet előre, és a biztonság kedvéért még elszopogat három C-vitamint dopping gyanánt. — Farták! Fater!!! — Fater,, fater!!! Amikor behozták ide, a tizenegyesbe, a fiúk nagy ívben kerülték. A függöny mögött feküdt, ereibe idegen, fekete vér csöpögött. Ivanka nővér ezt hajtogatta: — Akarjon élni!!! Miért? Mit akarjak? Žižkovban, az öreg ház manzárdszobájában volt három pókja. Egy piros, egy zöld és egy sárga. Sárga pókok ezrei, zöld pókok ezrei papírból, egy különös szlovákiai szövetkezet elosztójába járt értük, amely a valamikori karlíni hulladékbegyűjtő helyiségeit bérelte, aztán oda is hordta vissza, miután celluloid dobozkákba ragasztotta őket. TRIX JÁTÉK. Újdonság. Tíz koronába kerül. Örvendeztesse meg vele gyermekét, mert mit is vehet neki a búcsúban, elavult, gumin lógó majmot? Rózsoszínű cukorvattát? A TRIX a legmodernebb technika újdonságaival ismerteti meg gyermekét. Ha megdörzsölöd a celluloidot, a pók táncol.
