Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - Mészáros László: Az egyensúly pillanatai (aforizmák)

1165

■ A társadalmi relativitás kérdésköréhez: Engels osztályáruló volt.

■ La Fontainnek hódolattal: az akna nem a gyutacs műve.

■ Utánunk az özönvíz ...? Igen, de nem az utolsó!

■ A dogmatizmus oka gyakran csak a szenilitás.

■ A vakság egyéni tragédia. A politikus vaksága azonban már közösségi tragédia.

■ Fejlődéstörténet: az első ember valószínűleg nem lejött a fáról, hanem leesett. Közben még a lábát is eltörte, s így a földön kellett maradnia.

■ Amikor Wittgenstein kijelentette, hogy amit nem lehet pontosan kifejezni, arról hallgatni kell, bizonyára elfelejtette hozzátenni, hogy arról is hallgatni kell, ami természetes. Beszélni tehát csak a problémákról kell.

■ Nemcsak az az izgalmas kérdés, hogy miért jöttek le az emberek a fáról, hanem az is, hogy hogyan kerültek oda.

■ A szocializmus és a kapitalizmus között nemcsak elvi különbségek léteznek, hanem elvi azonosságok is.

■ A légkörszennyeződésnek két értelmet kell tulajdonítanunk: a fizikai légkörön kívül a szellemi tér is szennyezhető.

■ Nem az az igazi ateista, aki tagadja isten létét, hanem az, akinek nincs rá szüksége.

■ A bölcs róka azért belátja, hogy nem savanyú a szőlő, hanem magasan van.

■ Sokan azt hiszik, hogy velük nem értek egyet, pedig csak a saját véleményemet mondogatom.

R Az emberi jogokért való harc dialektikája: emberekkel szemben kell megvívni.

R Sok ember a világ közepének hiszi magát. Az emberiségnek azonban nem lenne szabad elkövetnie ezt a hibát.

■ A cipő néha a fejben szorít.

R A bölcs közösségben tisztelik a költőket és a bolondokat.