Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - HOLNAP - Győry Attila: Megint egy nap, megint egy szám (elbeszélés]
11 19 csörrent: kísértetiesen emlékeztetett az üvegek hangjára... A katonák rámnéztek, cinikusan vigyorogtak. Piát csempésztek, kihasználva a sötétséget. Húsz liter csúcsot, vagyis almabort hoztak az őrültjei... Éreztem a szédületét a levegőben ... Lett is. Nyolc órára kész volt a dili. A szoba bolondokházára emlékeztetett. A szekrényeken gyertyák világítottak, ételmaradékok hevertek szanaszét ... Vagy hárman kaptak csomagot egyszerre. A padlón üres üvegek, az ágyakon szétzilálva, kupacokba gyömöszölve a hálózsákok, a padlón hatalmas bortócsa, amitől a szobát átható borszag lepte el. Az ágyak között ismeretlen árnyak dülöngéltek, hátul vagy öten feküdtek a radiátorok tövében, a konyhából lopott fehér porcelénpoharakkal a kezükben. Valaki gitáron játszott, pusztult mindenki... Nem tudtam összpontosítani. Bennem volt már egy üveg Alpa, amitől a kábulat különös stádiumába jutottam. Felejteni próbáltam, kiittam a második üveget is. Tudtam, a szomszédom éjjeliszekrényében vannak Alnagon tabletták. Mire fölfogtam, mit csinálok, kivettem két nyelésre valót, és már lenn is volt... A hatás nem maradt el. A lépéseimet nem éreztem, nem voltam képes tájékozódni sem. Minden mozgásban állt, a színek összemosódtak. Néha kitisztult az agyam egy pillanatra, hogy utána újra belepjen a fehér köd... Elnyúltam az ágyon. Rádadogtam az egyik keselyűre: — Szomjas vagyok... Lökdösésre ébredtem, bámultam bárgyún, mit akarsz? Nyújtotta felém az üveget. Málnát hozott. Kábultan (mint egy narkós), remegve töltöttem a szűk nyakon keresztül az üvegbe az utolsó Alpát. Kezem reszketősétől a szesz kifolyt a lepedőre, apró foltokat hagyva maga után. Lassan, kicsiket kortyolva ittam, így felhígítva teljesen jó íze volt — talán akaratlanul is eltaláltam a keverési arányt. Ojra elterültem az ágyon ... Nem emlékszem az esti ellenőrzésre sem. Csupáncsak az árnyak, mozgó alakok maradtak meg bennem. Csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem buktunk le mindannyian. Talán a friss, hideg levegő segített eljátszani a józan, mindenre kész katonát... Este tízre elcsöndesedett minden a szobában. Elegünk lett még magunkból is. Valahol a második zászlóaljban csak most kezdődött a buli... Egy keselyű kinyitotta az ablakot, s kettesével dobálni kezdte a fűbe az üres üvegeket. Vége lett a napnak, vége lett egy számnak is. Holnap az ügyeletesek újra végigüvöltözik a folyosót, hogy kezdetét vegye a hadseregben egy újabb nap, egy újabb, eggyel kisebb szám... Kinn a folyón a zászlóaljügyeletes járkált. A bakancsa ütemesen kopogott a csempén...
