Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)
1087 írások közül való. Mintha az isten tekintetét leste volna meg az író, az istenét, aki jót, rosszat, örömöt és kínt, minden emberi élnivalót belekalkulált a maga nagy, kozmikus orchesterébe. Nagy távolságból néz egy emberi szörnyűséget s ugyanakkor torkunkat fojtogató módon közelünkbe hozza.”73 A történet azt mondja el, hogy a kilátás- talanság miként hajtja rá az apát, hogy három gyerekét és önmagát is felakassza. Nem rémtörténettel van itt dolgunk, hanem félelmetes realizmussal. Tamás Mihály pályafutásának nemcsak a csúcsát, hanem a végét is jelzi a Sziklán cserje. Több kötete ezután nem jelent meg. 7. A Tátra szerkesztője Nem lenne teljes a pályakép, ha megfeledkeznénk Tamás Mihályról, a szerkesztőről. Turczel Lajos így ír a Tamás szerkesztette Tátráról: „A Tamás Mihály által kitűnően szerkesztett lap tudatosan azt a polgári demokratikus szellemet újította fel, amelyet a Magyar írás két évfolyama kép viselt. Törzsgárdájába a következő szépírók és tanulmányírók tartoztak: Darkó István, Győry Dezső, Tamás Mihály, Egri Viktor, Sebesi Ernő, Berkó Sándor, Féja Géza, Szalatnai Rezső, Dobossy László, Brogyányi Kálmán, Hont Ferenc, Móricz Virág. A lap polgári demokratikus eszmei profilját és viszonylag kiegyensúlyozott tartalmi színvonalát a szerkesztőnek és a munkatársaknak 1938 tavaszáig, a II. évf. 3. számáig sikerült fennttartaniuk. Ekkor aztán itt is ugyanaz történt, mint a Magyar írással: ezt a folyóiratot is elgáncsolták. A puccsszerűen leváltott Tamás Mihály helyét a maradi gondolkodású dilettáns Földes György foglalta el, aki az egyesült ellenzéki párt által diktált jobboldali szellemnek — és a dilettáns íróknak tág kaput nyitott.”74 Tamás szándéka és programja szerint valamiféle szellemi népfront kialakítását tűzte ki célul, amelynek legfőbb összetartó elve, hogy fórumot adjon „minden tiszta gondolatnak és sáfára legyen minden tiszta szándéknak”.75 A folyóirat beköszöntőjében megfogalmazott célkitűzés a kisebbségi irodalmak máig egyik legszimpatikusabb, leginkább követhető programja. „Egyik célunk: tartóssá és közvetlenné tenni az író és olvasója kapcsolatát. A másik: megszervezett erőinkkel együtt munkálkodni mindenkivel, aki tiszta szándékkal indul a magyar irodalmi élet megteremtése felé Csehszlovákiában. Mi nem szlovenszkói irodalmat akarunk: ez a meghatározás provincializmust, enyhébb elbánást, egzotikumot, ala- csonyabbrendűséget jelent. A mi ideálunk: dúsan termő magyar irodalmi élet Szlo- venszkón, melynek eredményei, ha magukon hordják is a szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsának és az együtt élő népek egymásra hatásának lelki és szellemi nyomait — mégis osztatlan részei a velük kiteljesedő magyar irodalomnak. Ebben a jegyben indulunk.”75 JEGYZETEK 1 Tamás Mihály levele Csanda Sándorhoz. Melbourne, 1967. ápr. 25. (Csanda Sándor birtokában.) 2 József Attila: Thomas Mann üdvözlése. 3 Tamás Mihály: Két part közt fut a víz. Bratislava 1970, 129. 4 Tamás Mihály: Herpay Ferenc: Mozgóképek. Tátra 1937. 6. sz. 304. 5 Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Bratislava 1967, 91—93. 6 Fábry Zoltán: Tamás Mihály: Novelláskönyv, Genius 1924. aug. 114—115. 7 Uo. 8 Uo. 9 Tamás Mihály: Novelláskönyv. Kassa 1923. 10 Fábry Zoltán: i. m. 11 Uo. 12 Tamás Mihály: 1. m. 13 Fábry Zoltán: i. m. 14 Tamás Mihály: Csuka Flórián. In: Novelláskönyv. Kassa 1923. 15 Tamás Mihály: Flórián estéje. Uo. 16 Féja Géza: Tamás Mihály fejlődése. Magyar írás 1934. szept. 454—456. 17 Csanda Sándor: Első nemzedék. Bratislava 1968, 170. 18 Vájlok Sándor: Tamás Mihály. Oj Élet 1934. 11. sz. 653—656. 19 Marék Antal: Tamás Mihály: Sziklán cserje. Tátra 1938. 3. 120—121. 2z Sziklay Ferenc: Tamás Mihály. Prágai Magyar Hírlap 1925. dec. 13. 21 Fábry: 1. m. 22 Tamás Lajos: Tamás Mihály: Tavaszi vallomás. Pásztortűz 1927. 47—48. 23 Féja Géza: i. m. 24 Oj kiadás: Turczel Lajos (szerk.j: Szép Angéla háza. Szlovákiai magyar regényírók 1918—1938. Bratislava 1984. 25 Interjú Tamás Mihállyal. Beregi Újság 1927. ápr. 30. 26 Szalatnai Rezső: Van menekvés. Bratislava — Pozsony 1932. 194. 27 Kemény Gábor: így tűnt el egy gondolat. Bp. 1940. 160. 28 Csanda Sándor: 1. m. 136.
