Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - KÉP ÉS SZÓ - Kulcsár Ferenc: Dúdor István: A dereski festő
KULCSÁR FERENC Hulló vér zubogja, zúgja a kő is: bévelretetí s elvégeztetett ő is. Okáclékba, mocsokba ájult, a jeges és forró menny rádermedt, rágyúlt: fióka villámütötte fáról, lemozdult ő is önmagáról. Mire vár ez a figyelem? Mit remél? Szíve égő csillag, melyből Isten beszél. A nyomorultnak szárnya, glóriája van. Ártatlan, törékeny, súlytalan. Sebezhetetlen törékenysége lángol. Szemében irgalmas tragikum világok Tudja, hogy megfagyunk s elégünk itten, de szelíden csillogó, dermesztő hittel a gyermek-angyal alakját öiii Tel, Mire vár? Titok. Rejtély, mit figyel. Bévettetett s elvégeztetett ő is: hulló vér zubogja, zúgja a kő is. DÚDOR ISIW'I: A DERESKI FESTŐ KÉPES SZÓ
/
