Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.

szemben a leleplezés, az erkölcsi-emberi alkalmatlanság módszerét alkalmazta. A propaganda ördögi mesterkedéseire is vitriolos gúnnyal s szemet nyitó publicisztikával felelt /Barna veszedelem, Goebbels erobert die Welt, Születésnap stb.), újra és újra bizonyítva, hogy „ha a fasizmus egészség, akkor ez az őrület ereje, ha erő, akkor ez a morfiumfecskendő tünete, s korának Németországa a „millió, ámokfutó veszélye.”8 Ember és kultúra németországi sivatagsorsára figyelt később is, amikor a goebbelsi propaganda Ébredj, Európa jelszavát nagyon is időszerűnek mondta, hangoztatva, hogy Európának minden oka megvan arra, hogy figyelje az ébresztők minden lépését, mert „gyilkosok járnak közöttünk”.9

Az írástudók árulása (1914—1934) című nagy hatású esszéjében az írókat féltette „a hazug, hamis lelkesedés... bódítón gyerekes demagógia, nyegle lelkiismeretlenség” bűnétől, hogy az imperializmus cinkosaivá, a háború kiszolgálóivá válnak. „Aki nem küzd marxista gerinccel, szociális igetartalommal, aki nem hirdeti és nem valósítja a változni és változtatni muszáj korparancsát, akinek nincsenek világos és tiszta szavai, aki ma mással törődik, és játszik, aki tudatosan kerüli az állásfoglalő szavakat és fogalmakat, melyek a kapitalizmust, imperializmust és fasizmust felmutatják, aki báránybégetéssel békét mekeg, amikor már mindenütt fenik a késeket, annak az imperializmus statáriális élményszuggesztiőjával szemben nem lesz, nem lehet ellenálló ereje.”10

A veszélyt látván 1914-et idézte, amikor „nagy nevek és kis piszkok nyálazták és hozsannázták a vér és a pénz útját, a kapitalizmus istenségét”. A „tisztító háború” bódulatától félti az írókat, nehogy ismét akadjanak olyanok, akik a „kabátujjból” rázzák ki a „háború akarta magát” (Bródy Sándor) kannibálfilozófiát. Ostorozó próféciával érzi a veszélyt s inti a megingásra hajlamosnak vélt kortársakat (sarlósokat a Magyar Újság hasábjain megjelent cikkekért), hogy a háború elleni harc ne csak csatateret, múltemléket jelentsen, hanem „jelenparancsot szuggeráljon”, harcot az imperializmus valóságával szemben. Tudvalevő, hogy az alkotó értelmiségiek jó része nem szereti ezt a konkrétságot, a politikum ilyen közelségét. Fábry azonban a számadás napjára is gondolt. Az írástudók majdani meakulpázásával szemben egy alternatívát ismert: köpjetek az arcukba, kacagjatok a szemükbe... Gyávák voltak, mert hallgattak, bűnösök, mert másról beszéltek, cinkosok, mert embertelenségnek falaztak, árulók, mert írástudók voltak . . . mégis elvetették a ma korparancsát.. ,”n Erre a kegyetlen és könyörtelen próféciára — mint a próféciákra általában — kevesen figyeltek. A besározódástól egyesek a „tisztának maradni” individuáletika magatartásával védekeztek. Az el nem kötelezettséget tekintették eszménynek, és a kivárást, a szemlélődést az etikai felelősség hasznos, időt nyerő tényezőjének. Holott az értelmes élet, az emberi, írói felelősség elkötelezettséget és cselekvő létet követelt. Mert nem a tett a bűn, a megkopás morális lehetősége ellenére sem, hanem — ahogy Király István írja Kosztolányiról — „a nem cselekvés, az ősi, emberi, erkölcsi árulás: a megbékélés a történelmi bűnnel, az emberiséget újabb meg újabb társadalmi tragédiába vivő, kizsákmányoló társadalmi renddel”.12

Az imperialista erők felsorakozásában a világ (harmadik) újrafelosztásának veszélyét látta. Briand Páneurópájával szemben már 1930-ban Mussolini és Hitler nyugtalanította, valamint a proletariátus megosztottsága és „Oroszország bekerítése”.13 1932 nyarán már Oj háború fenyeget címmel közölt cikket Az Útban. Az „imperialista gonoszság orgyilkos precizitását” látta azokban a merényletekben, melyeket Párizsban egy ellenforradalmár orosz emigráns követett el a köztársasági elnök ellen, Japánban pedig a Fekete Sárkány Vérszövetség a miniszterelnök ellen. „A káoszt mi nem fogadjuk el a világ káoszának ... az őrület felidézésében mi nem lehetünk cinkosok. Éles határvonallal elkülönítjük magunkat mindattól, ami a kapitalizmus korszerű velejárója, legyen az Gorgulov, Hitler vagy a Fekete Sárkány fasizmus.”14 A merényletsorozat mögött a Szovjetunió elleni provokáció lehetőségét látta. A cinikus civilizáció álnoksága miatt már nem elégedett meg az írástudók felelősségének a hangoztatásával, írásaiban ezt követően egyre nagyobb teret kapott a leleplezés. Az „Éljen a háború!” tizennégyes receptjét elutasítva, az imperializmus rohamcsapataival szemben Barbusse, Gorkij és Romain Rolland felhívására utalva írta: „nem a vértől való irtózás hisztériás humanizmusa sikolt itt, de pozitív céllal pontosan megjelölve a támadás és a védelem iránya: