Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - Karol Tomiš: A szlovák és magyar szocialista irodalom közössége
A SZLOVÁK ÉS MAGYAR SZOCIALISTA IRODALOM KÖZÖSSÉGE fejlődési vonulatába tartoznak, és sok analóg vonás található bennük a prózai műalkotás valamennyi szintjén. Keletkezésük egyidejűsége kizárja a genetikus érintkezési kapcsolatokat, a fejlődésbeli kölcsönhatást. Minden kétséget kizáróan párhuzamosan keletkezett, analóg irodalmi jelenségek ezek, amelyek a strukturális-tipológiai összefüggések körébe tartoznak. Mind a nemzeti irodalom, mind az irodalom- közi folyamat keretében e jelenségnek modelljellege van, ami lehetővé teszi a szélesebb irodalmi általánosítást. Amint erről már szó esett, az irodalmi közösségek létezését egyrészt bizonyos irodalmakon kívüli, másrészt az irodalomközi folyamaton belüli tényezők komplexuma határozza meg, amelyek dialektikus egységben hatnak. Irodalomközi kölcsönhatások hiányában a kWönböző nemzeti irodalmakba tartozó hasonló, rokon jelenségek egyidejűsége arról tanúskodik, hogy keletkezésük elsődleges meghatározói, determinánsai irodalmon kívüli analóg tényezőkben keresendők. František Hečko, Szabó Pál és Veres Péter műveit illetően ezen irodalmon kívüli tényezők együttesében a leglényegesebb meghatározó tényező a korabeli történelmi-társadalmi valóság volt. Két fő szempontból is. Elsősorban ez képezte a művészi megformálás tárgyát. A korabeli társadalmi fejlődés lényege a kapitalista társadalom belső ellentmondásainak elmélyülésében, e társadalmi rendszer hanyatlásában és a szocialista termelési és társadalmi viszonyok uralomra jutásában volt. Az említett írók ezt a történelmi folyamatot a falu életének sokoldalú ábrázolásán keresztül mutatták be. A valóságot azonban nem pasz- szívan tükrözték vissza, hanem műveiknek bizonyos eszmei-esztétikai értelmet adtak, amely az élet szocialista átalakítását volt hivatva támogatni. Bizonyos eltérések ellenére, amelyek az ábrázolt környezet és emberek földrajzi, illetve etnikai különbségeiben gyökereztek, a valóság képe, az élet fejlődésének szakaszai, az alakok társadalmi és magánjellegű problémáinak lényeges vonásai hasonlóak voltak ezekben az alkotásokban függetlenül attól, hogy cselekményük szlovák vagy magyar környezetben játszódott le. Ezeken kívül megfigyelhetők más hasonlatosságok is a szlovák és a magyar parasztság életformájában, anyagi és szellemi kultúrájában, s ezek a történelmi Magyarország állami-politikai keretén belüli korábbi közös történelmi, társadalmi és kulturális fejlődésük következményei voltak. A rokon vonások hozzájárultak a két nemzeti irodalom alkotásai által nyújtott kép hasonlóságához mind a kapitalizmus, mind a szocializmus ábrázolásában. A másik fő szempont, amit szem előtt kell tartani, az, hogy az új társadalmi-történelmi valóság meghatározó tényezője volt egy új típusú alkotói szubjektum létrejöttének, amely művészileg új, adekvát módon tudta ábrázolni a jelent és a múltat. Ez a valóság alakította az írók tudatát, tette őket fogékonnyá az új eszmék iránt, formálta világnézetüket, filozófiai, etikai, esztétikai és művészi nézeteiket, társadalmi attitűdjüket. Egyre gyarapodott azoknak a száma, akik a szocialista ideológia szellemében alkottak. A társadalom szocialista átalakításának programjával való spontán azonosulás folyamata figyelemmel kísérhető az említett írók világnézeti, politikai és művészi fejlődésében is a negyvenes évek második és az ötvenes évek első felében. A korabeli társadalmi valóság tehát az új alkotói szubjektumok által megteremtett művek révén a szocialista nemzeti irodalmak, valamint közösségük létrejöttének egyik legfontosabb meghatározó tényezője volt. Az alkotói szubjektummal kapcsolatban szólni kell egy további, irodalmon kívüli tényezőről, amely szintén hozzájárult a szlovák és a magyar irodalom közösségének létrejöttéhez. Ez pedig a társadalmi-lélektani tényező, amely jelentős mértékben meghatároz
