Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - HOLNAP - G. Kovács László : Költő és kalandor

HOLNAP

azok konzekvenciájában is látni kell

— különben a felismerés mit sem ér. A vers pedig a konzekvenciákat is levonja. A számmisztikára való utalás („figye / lem! kísért a 13-as szám”) fontos utalás — a történelmet veszi célba. Az esetlen, véletlenszerű és korántsem teljes kucsma-történettel, azzal, hogy a történelmet egy kucsmára fűzöm (fűzhetem), a történelmen erőszakot teszek, egyszersmind a történelmen túlra is mutatok, azon a történelmen túlra, amelyről hitünk szerint hisszük, hogy a történelem.

Tőzsér ütőerekre tapint — mondanom sem kell, a maga ütőereire. A történelem mítosszá szelídítése e vers megszületése nélkül talán sosem következhetett volna be. Nem kevésbé ilyen egy másik konzekvencia-elem:

a múlt. Nem a történelmi, hanem =z egyéni, a tőzséri múlt. Sehol egy pozitív jelző, egy megnyugtató pont... A múlt meghalt! Nincs többé. A múlt többé nem forrás. A tőzséri falukép, költészetének e fontos eleme, irodalmunknak e fontos eleme szelíd erőszakkal megöletett — Tőzsér által. A múlt sem több egy kucsmánál, vagyis a kucsma által lehet több egy öntudatlan mítosznál, egy túlontúl tudatos nosztalgiánál, egy provincialista és patrióta hazavágyódásnál. Más látásmód ez. Csak azt láthatjuk, ami lát bennünket! Lehet-e szelídebben megölni önmagunkat?

„Ügy látszik az elősz / obaszekrényünk legfelső polcáról minden I út a metafizikához vezet”

G. KOWCS IdSZLÓ

Költő és kalandor (100 éve született Blaise Cendrars)

Századunk egyik legkülönösebb toliforgatója volt Blaise Cendrars. Élettörténete valószerűtlen és hihetetlen kalandok szakadatlan sorozata; műveinek felidézése szinte lehetetlen anélkül, hogy ne szólnánk meghökkentő viszontagságairól. Nyughatatlan világcsavargó volt, örök vándor, a kaland lovagja, méltó utóda kedves költőjének, Rimbaud-nak.

A svájci Chaux de Fonds-ban látta meg a napvilágot 1887. szeptember 1-jén; a béke és a nyugalom európai szigete volt a szülőhazája, ám ő nem vágyott honfitársai békéjére és nyugalmára, nem kívánta kispolgári jólétüket, megszentelt hagyományaiktól és vaskalapos maradiságuktól pedig irtózott. Tizenötévesen megszökött otthonról, akárcsak négy évtizeddel korábban Rimbaud. Sorsa ezután is a „kölyök Shakespeare”-éhez hasonlóan alakult. Országutak csavargója lett belőle, aki mindenütt otthon van és mindenütt hontalan. Járt Oroszországban, utazott Mandzsúriában és Kínában, Perzsiában és a Közép-Keleten, vadászott Afrikában, volt traktoros Kanadában és ültetvényes Brazíliában.