Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - Fellinger Károly: Visszaszámlálás II, Zápor
HOLNAP na ez a cím: Csütörtök, de nem fedte volna pontosan a Lényeget, és ezért nem hagyhattam. Tovább keresgéltem cím után, de mindegyik változatnál ugyanarra jöttem rá: nem tudják hiánytalanul visszaadni a Lényeget. Való igaz: egy alkalmas vízcseppben megtalálható a tenger lényege. Hogy metaforával fejezzem ki magam, egy olyan alkalmas cseppet kellett találnom, amelyben megtalálható a tenger lényege. De a vízcseppet nem tudtam megtalálni, lehet, nem voltam elég szomjas . .. A megoldás végül is a lehető legkényelmesebb, legkézenfekvőbb volt: a feje tetejére állítottam az egész min- denséget, és kiráztam belőle a keresett címet. Annyit már tudtam, hogy olyan szó (esetleg több szó) lesz, ami teljesen független a Verstől. De arra nem számítottam, ami bekövetkezett. Sokezer szavunk közül kiugrott három szó (az a betűt is szónak számítom), és ez a három szó a célnak tökéletesen megfelelt. A Vers címe: A siket- fajdok násza. (SIKETFAJD (Tetrao urogallus) Áfo- nyús aljnövényzetü fenyvesekben költő legnagyobb madarunk. A kakas (80 cm.) pár zás előtti jellegzetes viselkedése a „dürgés”. A tojó jóval kisebb (60 cm), egyszerűbb tollazatú.! Ha majd elolvastátok a Verset, gondolom, egyetértetek velem, hogy ez a három szó valóban a Vers címe kellett, hogy legyen. A Vers címét most nem fogom tovább boncolgatni, csupán a Vers szavaival, írásjeleivel fogok foglalkozni. A Versben négy szó van és öt pont. A pontoknak nagyon fontos szerepük van, ezért rögtön az elején velük kezdem el. Az öt pont közül kettő sorlezáró szerepet tölt be; sorlezáró, nem gondolatlezáró. A pont ugyanis nem feltétlenül gondolatot zár le, sőt! A pont, bár igaz, hogy a mondat végén áll, kérdések tömegét hordozhatja magában, no nem nyíltan, mint a kérdőjel, csak úgy a háttérben, kaján mosollyal üldögélve: „Na jó, ennek FEWNGER Káról/ Visszaszámlálás II megbotlottam az idő fogpiszkálójáhan amely lehetne akár a feltámadás óramutatója és mégis érdekes ahogy a magány mint sál nyakadra tykeredik és mégis érdekes amint a történelem megnyomja a lift gombját a mondatnak vége, de mi van, ha ez csupán átverés?” És megfogan bennünk a kétely: mit jelent az a kicsike, légypiszoknak is beillő pötty, amely a sor végén virít? Nahát az én első pontom, amely az első sor végén, a volt szó után áll, az hagyományos pont, viszont a második sor végén gubbasztó pötty egy alattomos, álnok pont, amelyik mintha csak úgy véletlenül pottyant volna oda, ahol van. így aztán lehet, hogy a Vers elolvasása után marad bennünk valami fanyar utóíz, de én úgy érzem, hogy ez a pont — épp azért, mert ilyen — nyitottabbá teszi a Verset, és így mindenképp a Vers javát szolgálja. Aztán van a második sor elején három pont... Szépen, libasorban követik egymást. Nos, ezekkel a pontokkal a helyzet bonyolultabb. Védekezésül még nagyon-nagyon régen, hogy egyet-
