Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - Balla Kálmán: A Holnap jelenéből irodalmunk jövőjébe
HOLNAP Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a valóságnak, vagyis az irodalom életének, differenciálódásának hatására megindult ugyan nemzetiségi irodalmi intézményeink átalakulása, ez a folyamat azonban egyelőre egy olyan kompromisszumos megoldásig (a mellékletig] jutott csak el, amelynek szlovák és cseh megfelelőit a közelmúltban lezajlott írókongresszusok elfogadhatatlannak minősítették, és felszámolásukat, helyesebben önállósításukat határozatba foglalták. Ennek értelmében van folyamatban egyebek közt a cseh fiatal írók Dílna és szlovák pályatársaik Dotyky című mellékletének átszervezése folyóirattá. Nemzetiségi irodalmi, művészeti és kulturális életünk fiatal nemzedékeinek — az elmondottak alapján úgy vélem — fejlődéséhez és tehetségük kibontakozásához ma már nélkülözhetetlen a megfelelő terjedelemben megjelenő folyóirat. Enélkül stagnálás, illetve visszaesés következhet be, hiszen nem kezdőkről, nem zsenge alkotásokról van szó. Önálló kötetekkel rendelkező, hazai és külföldi antológiákban és folyóiratokban rendszeresen publikáló fiatal, tehát legföljebb harmincas éveikben járó alkotó generációink vannak; ők képezhetik megbízható bázisát egy irodalmi, kritikai és művészeti folyóiratnak, amely egész kultúránkat gazdagítaná. A meglévő irodalmi rovatok, illetve a Holnap terjedelmi korlátai a dolog természetéből következően műfali korlátok is; és ebben rejlik a válasz egy másik lehetséges ellenvetésre. Az anyaghiányra panaszkodó lapok, azaz irodalmi rovataik ugyanis maguk idézik elő az anyaghiányt, hiszen kizárólag bizonyos (néhány lapnyi) terjedelmű, tehát bizonyos műfajú írásokat várnak és fogadnak el a szerzőktől, akiknek — s ez érthető — csupán egy része képes és hajlandó vékony karikákra felvágva szállítani életművét. (Ebből adódik olykor némely rovatokkal kapcsolatban — és adódhatik a Holnappal kapcsolatban is — a klikkezés vádja. Pedig csak bizonyos szerzők alkalmazkodási reflexéről, tehát irodalmi szempontból természetellenes kiválasztódásról van szó!/ Reálisnak látom a lehetőséget, hogy a Holnap e rovatokhoz hasonló szerepre lesz kárhoztatva, ha mai formája nem változik. Ez pedig nem csupán az Irodalmi Szemléhez és fiatal íróinkhoz lenne méltatlan, de ellentétes a mellékletet létrehozó szándékokkal is. Hizsnyai Zoltán őszinte indulatú írása a javító, irodalmunk gyarapodását célzó szándék mellett társadalmi, közéleti érzékenységről is tanúskodik, hiszen a kellő pillanatban született meg. Szerzője akkor szólalt meg, amikor már szólnia kellett valakinek e megvitatásra érett kérdésekről. Elgondolkodtató és érdekmegszólaltató, valamint feszültségjelző szerepén túl ezért végezetül úgy értékelem írását, mint az oly kívánatos nyíltság egyik úttörő és mindjárt a lényegbe vágó megnyilatkozását irodalmi életünkben. Talán nem tévedek, ha feltételezem, hogy nem csupán a fiatal írók és művészek — a FIK tagjai és a Holnap munkatársai —, hanem irodalmunk valamennyi barátja és a fejlődéséért felelős intézmények és szervek is az ügy fontosságához méltó módon foglalkoznak majd itt még csak vázolt — Hizsnyaihoz csatlakozva írom többes számban: — javaslatunkkal.
