Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - HOLNAP - Balla Kálmán: A Holnap jelenéből irodalmunk jövőjébe

HOLNAP Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a valóságnak, vagyis az iro­dalom életének, differenciálódásának hatására megindult ugyan nemzetiségi irodalmi intézményeink átalakulása, ez a folyamat azonban egyelőre egy olyan kompromisszumos megoldásig (a mellékletig] jutott csak el, amelynek szlovák és cseh megfelelőit a közelmúltban lezajlott írókongresszusok elfogadhatatlan­nak minősítették, és felszámolásukat, helyesebben önállósításukat határozatba foglalták. Ennek értelmében van folyamatban egyebek közt a cseh fiatal írók Dílna és szlovák pályatársaik Dotyky című mellékletének átszervezése folyó­irattá. Nemzetiségi irodalmi, művészeti és kulturális életünk fiatal nemzedékeinek — az elmondottak alapján úgy vélem — fejlődéséhez és tehetségük kibonta­kozásához ma már nélkülözhetetlen a megfelelő terjedelemben megjelenő folyó­irat. Enélkül stagnálás, illetve visszaesés következhet be, hiszen nem kezdők­ről, nem zsenge alkotásokról van szó. Önálló kötetekkel rendelkező, hazai és külföldi antológiákban és folyóiratokban rendszeresen publikáló fiatal, tehát legföljebb harmincas éveikben járó alkotó generációink vannak; ők képezhetik megbízható bázisát egy irodalmi, kritikai és művészeti folyóiratnak, amely egész kultúránkat gazdagítaná. A meglévő irodalmi rovatok, illetve a Holnap terjedelmi korlátai a dolog természetéből következően műfali korlátok is; és ebben rejlik a válasz egy másik lehetséges ellenvetésre. Az anyaghiányra panaszkodó lapok, azaz iro­dalmi rovataik ugyanis maguk idézik elő az anyaghiányt, hiszen kizárólag bizo­nyos (néhány lapnyi) terjedelmű, tehát bizonyos műfajú írásokat várnak és fogadnak el a szerzőktől, akiknek — s ez érthető — csupán egy része képes és hajlandó vékony karikákra felvágva szállítani életművét. (Ebből adódik olykor némely rovatokkal kapcsolatban — és adódhatik a Holnappal kapcso­latban is — a klikkezés vádja. Pedig csak bizonyos szerzők alkalmazkodási reflexéről, tehát irodalmi szempontból természetellenes kiválasztódásról van szó!/ Reálisnak látom a lehetőséget, hogy a Holnap e rovatokhoz hasonló szerepre lesz kárhoztatva, ha mai formája nem változik. Ez pedig nem csupán az Irodalmi Szemléhez és fiatal íróinkhoz lenne méltatlan, de ellentétes a mel­lékletet létrehozó szándékokkal is. Hizsnyai Zoltán őszinte indulatú írása a javító, irodalmunk gyarapodását célzó szándék mellett társadalmi, közéleti érzékenységről is tanúskodik, hiszen a kellő pillanatban született meg. Szerzője akkor szólalt meg, amikor már szólnia kellett valakinek e megvitatásra érett kérdésekről. Elgondolkodtató és érdekmegszólaltató, valamint feszültségjelző szerepén túl ezért végezetül úgy értékelem írását, mint az oly kívánatos nyíltság egyik úttörő és mindjárt a lé­nyegbe vágó megnyilatkozását irodalmi életünkben. Talán nem tévedek, ha feltételezem, hogy nem csupán a fiatal írók és művészek — a FIK tagjai és a Holnap munkatársai —, hanem irodalmunk valamennyi barátja és a fejlődé­séért felelős intézmények és szervek is az ügy fontosságához méltó módon foglalkoznak majd itt még csak vázolt — Hizsnyaihoz csatlakozva írom többes számban: — javaslatunkkal.

Next

/
Thumbnails
Contents