Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - KRITIKA - Kocsis Aranka: Palócföldi lakodalom
KRITIKA KOCSIS ARANKA A kötet monográfia, mégpedig olyan, amelyet — bár a monográfiáknak éppen nem járja divatja — régóta várt a szűkebb és tágabb szakmai közönség. A magyar néprajzkutatásban ugyanis a lakodalom szokáskörének összefoglaló bemutatására mind ez ideig nem került sor, holott népi kultúránkban ez az egyik legszínesebb és legsokrétűbb szokás. Bár a szokásleírás irodalma a múlt századi kezdetektől fogva változatos és bőséges, s kiemelkedő a szokáscselekvésekhez kapcsolódó népköltészeti alkotások lejegyzett- sége is, az egészet átfogó elemzés — az európai néprajzkutatás nagy eredményei között számon tartott példák ellenére — a magyarban máig nem született meg. Az összefoglalás hiánya pedig bizonytalanságokat eredményezett, eltolódásokat az értékes és a kevésbé értékes adatok lejegyzésében. Bakó Ferenc könyve, a Palóc földi lakodalom az első átfogó munka e hiány pótlására, amely ugyan nem az egész nyelv- terület, de egyik legnagyobb néprajzi csoportunk, a palőcsúg lakodalmi szokásainak reprezentatív bemutatására vállalkozik. Forrásai a szakirodalom és a kéziratos anyag mellett legfőképpen a szerző saját négy évtizednyi terepmunkájának adatai. E három egybevetéséből kerekedik ki a bonyolult és szerteágazó szokáskörnek az a komplex képe, amely történeti folyamatokat, változásrajzokat is magába foglal, segítséget nyújtva a jobb eligazodáshoz, a hangsúlyok helyes érzékeléséhez a következő kutatások számára is, hogy a történeti, néprajzi és az esztétikai értékek semmiképpen se kevertessenek össze híg jelenségekkel, valamiféle rosszul értelmezett teljesség, a paraszti kultúra mindent tisztává mosó szuverenitása hibás elképzelésének a jegyében. A feldolgozás törzsanyagát a Balassagyarmat— Putnok—Mátra közti területre, a Palócföld centrumot képező húsz falura kiterjedő vizsgálat képezi. Ezt egészíti ki a körülötte elterülő táj, a tágabb palócság, illetve a vele érintkező etnikai csoportok feldolgozott anyaga. így kerülnek nagyszámban a könyvbe Zobor-vidéki rítusénekek Kodály Zoltán század eleji, Manga János és Putz Éva későbbi gyűjtéseiből, amely gyűjtések a szerző értékelése szerint önálló és igen jelentős részt képviselnek a palóc lakodalom kutatásában. A Zobor-vidéki rítusénekek a iakodalmi énekek, illetve a lakodalomban elhangzó dalok körén belül a legarcliaikusabb rétegei képviselik dallamukkal és szövegükkel egyaránt. Kiemelt helyüket a palóc összefoglalásban Bakó Ferenc véleménye igazolja, miszerint — s ezzel megerősíti Manga János elképzelését a Zobor-vidék és a Palőcföld kulturális összefüggéséről — e két terület egykor kulturális egység volt, de az előbbi jobban ragaszkodott hagyományaihoz. Bakó Ferenc a Zobor-vidékről megjelent irodalom és saját, a Palócföld közepében végzett kutatásai egybevetésének eredményeképpen állítja, hogy ,.a Zobor-vidéken ismerhetők fel a centrális területek palóc lakodalmának történeti előzményei, archaikus és egyazon tőből kialakult formái”. A palóc összefoglalás — a magyar szak- irodalom eddigi hagyományától eltérően — a szokáscselekmények leírását és értékelő elemzését a lakodalom költészetével, azaz a szertartáshoz szorosan vagy lazábban kötődő rítusénekekkel (de részben még az ezeket néhány évszázada inkább háttérbe szorító, nem népi eredetű alkotásokkal, a vőfélyversekkel is kiegészülve) együtt tárgyalja. Az énekek, a rigPALÓCFÖLDI LAKODALOM
