Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Szintézisek felé
KRITIKA megszűrt tapasztalatai birtokában tett fejlődéstörténeti összehasonlításai irodalom- kritikánk fejlődésének szempontjából nem mellőzhetők. Főnöd Zoltánt irodalomtörténésznek, sajtótörténésznek és történésznek is mutatja legújabb kötete. Ezek a meghatározó kutatói irányultságok egy összegező magatartás célkitűzéseit segítik megvalósítani. Az összegező tendenciák hazai magyar vonatkozásában is nélkülözhetetlen előfeltételei és előkészítői a hiányzó szintézisek megszületésének. Tematikai összegezések eredményeként jönnek létre a monográfiák és végül az irodalomtörténet is, mely mindeddig hiányzik tudományos irodalmunkból. Fónod a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom egyik legteljesebb feldolgozását végezte el kötetében. Hatalmas forrás- és dokumentumanyagot mozgat meg létrehozásakor, a tényeket, eseményeket és érveket úgy sorakoztatja fel, olyan összefüggésbe állítja, hogy az irodalomtörténészi álláspont egyértelműen kiérezhető legyen. Az anyag feldolgozásának módszere, tudományossága és marxista megalapozottsága a maga nemében példamutató. Jó lenne, ha hasonló elemző- en összegző, problémafelvető és kritikusan vitató keresztmetszetek és portrék állnának rendelkezésünkre nemzetiségi irodalmunk felszabadulás utáni szakaszában is. Ha ugyanis összevetjük a két háború közötti irodalmunk feldolgozásait a háború utáni irodalmi szakasz eddigi összegezéseivel, nagy különbségekre lehetünk figyelmesek. Szükséges lenne felszabadulás utáni irodalmunkat is átgondolt marxista kutatói szempontok szerint felmérni, az egyes nemzedékeket, alkotókat, a műnemekben, műfajokban elért eszmei és esztétikai eredményeket összefoglalóan értékelni, hogy megteremtődjenek a nagyobb szintézis létrehozásának feltételei. A Tegnapi önismeret Fónod Zoltán eddig megjelent három tanulmánykötete közül a legegységesebb és egyben legfigyelemreméltóbb kutatói eredményeket hozza. Az újságírói és irodalmi közírói feladat egyre inkább felváltja a kutatói érdeklődés és az irodalomtörténészi szerepvállalást. A szerző számára azonban most is követendő példa Fábry Zoltán alkotói magatartása, akinek elvi fejtegetéseihez és szilárd alapot jelentő véleményéhez gyakran visszatér. A vox humana elkötelezettjének töretlen embersége, szellemi fegyverzetének megbízhatósága, magyarsága és internacionalizmusa éppúgy, mint szocialista eszmeiségű pártossága most is forrásul szolgál a felvetődő kérdések megközelítésénél és értékelésénél. A szép kiállítású, példásan szerkesztett kötetet Szeberényi Zoltán utószava, a Névmutató és a Szlovákiai helységnevek jegyzéke teszi teljessé.
