Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
gyedik rend jöjjön: a. proletár. A jövőt csak az szolgálja, aki ezt az emberséget szolgálja, aki így hisz az emberiség renaissance-ában és aki így tesz is csakugyan — nemcsak írásban, de tettben, a mindennapi életben. Magyarország speciális helyzete, hogy ott még mindig középkor van: főúri játékok, ott még a polgári korszak sem élte ki magát, ott még annak sincs jogosultság (lásd: felsőház. Sehol az egész világon nincs ilyen reakciós főúri intézmény). Ma ott tartok, hogy testvérem: jifí Wolker, a csehek leglángolóbb lelkű proletárforradalmár költője, aki szegény 23 éves korában halt meg tüdőbajban, és a legnagyobb ellenségem egy magyar kurzusíró, a pekárféle vakok, ezek a főúri lakájok. Hogy hogy jutottam ide? A fájdalom nacionalizmusa után ledűltem testben legyőzve a fekvőszékbe(n). És itt a fekvőszékben volt az én forradalmam. Könyvek, írások során a világ kezdett hozzám egyre erősebben és hangosabban beszélni. Ittam e „mérget” és — meggyógyultam. A német írók forradalmár embersége volt az, ami felébresztett. Minden külső befolyás nélkül (tehát sértett hiúság, vagy ilyenfélék nélkül) tisztán újra megtalált emberségből esküdtem fel egy láthatatlan lényegnek és dolgozni kezdtem érte. Egy szép nap azt éreztem, hogy kristálytisztán látok mindent, hogy nincs többé zavar: látom az utat, mely az ember felé visz. Én már elindultam rajta, most a többieket toborzom, hívom. És vannak, akik jönnek, az én eltűnt, már csak kristályosító pont vagyok, élek másokban, másokért, a kisemmizettek tömegében, a kisemmizettek tömegéért, mindnyájunk egyforma boldogabb emberséges életéért. Persze, az emberrel ez nehezen megy. Még sokat kell szenvednie feleslegesen, amíg végre ráébred emberségére, a mások gazemberségére, arra, hogy milyen sokáig volt — rabszolga. Maca, hogy mennyire tiszta az én utam és mennyire erős, azt az mutatja a legjobban, hogy az itteni ún. magyar nacionalista köröknek még egyetlen egy esetben sem jutott eszébe, hogy felém árulót kiáltson. Olyan erős vagyok, hogy ők maguk (hiányos, lapalji sor] [érzik, hogy] sokszor térítem őket az igazi útra. Haza... Nincsen haza — Maca. Ügy ahogy mi hittük, ahogy nekünk volt, úgy talán lett volna, de ilyen sohse volt. Akikért ezt fájtuk, akiknek ebből a ml szép fájásunktól energiát adunk: az urak csak kinevettek bennünket. Nekünk volt hazánk, mert hittünk, emberségünket védtük általa. De aztán fel kellett ébredni: mi gyönyörű és nem létező valamiért sírunk. Akiknek valóság, akiknek — élet, haszon: az urak, azoknak csak eszközei voltunk. Fel kellett ébredni és végre tisztán látni: épp a haza fogalma az, ami a kapitalista társadalom internacionalizmusának szolgál a legjobban azzal, hogy így hátráltatja a proletárinternacionalizmus, a világemberség együvéolvadását. A haza fogalmának elértéktelenedése: a kapitalista imperializmus végét és egy új emberség hajnalát jelenti. Irodalom? Egészen más mint a régi. Én úgy hívom: emberirodalom. Mert több, mint irodalom, mert ez már harc és védelem az emberért. Ez az én misszióm, amit egyelőre, mert Magyarországon nem lehet és nem szabad, az utódállamok irodalmában űzök. — Egészen természetes, hogy én fedeztem fel a ma élő legradikálisabb költőt: Földes Sándort, akiben én tartom a lelket, bele akkumulálom minden energiámat. Ha semmi mást nem tettem volna, már ez elég lenne arra, hogy mondhassam: nem hiába éltem. Ma Földes az Ady—Kassák láncszem természetes folytatása. Ma mint nyomtatványt egyidőben küldök egy számot boldogult lapunkból, mely a legmodernebb magyar havi szemle volt, természetes tehát, hogy meg kellett buknia. Most Kolozsváron van egy a Nyugatnál sokkal nívósabb szemlénk, a „Korunk”. Pesten is indítanak egy lapot: „Üj Föld” címen. Ha tartja magát, akkor én leszek itteni szerkesztője. — Ha el fogja olvasni a Földes cikket: csodálkozni fog, mennyire nem ismer rá az én volt stílusomra és az első pillanatban talán érthetetlen is lesz, mert szokatlan lesz. De ha jobban fog figyelni és gondolni fog arra, amit itt a levélben elmondtam, talán meg is fogja érteni. Mellékelve egy rólam szóló cikk, egy felolvasás aktualitásával kapcsolatban. Véletlenül van itt egy cikk, hogy megértse az én budapesti harcomat (Budapest?). Szerettem volna még elküldeni egy fényképet, illetve egy rajzról fényképmásolatot, melyet a leghíresebb külföldi magyar festőművész portrétírozott rólam: Reichental