Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Jaroslava Pašiaková: Tisztelgés Turczel Lajos előtt

683

fejezetekben (1982) kiegészíti az előző könyvében már felvázolt, elemzett problémákat (Ady, Fábry), és jelentősen gazdagítja a nemzeti hagyományok, a nemzetiségi irodalom és a magyar kultúra képviselői közti viszony kutatását. Előbbi könyvében körülhatárolta a lényeges problémákat, és meghatározta azt a szintet, amelyről a háború utáni szlovákiai magyar irodalom elindult, vázolta a körülményeket meghatározó tényeket: a magyar értelmiség Magyarországra kerülését, a nemzedékváltást, az irodalmi csoportosulások és folyóiratok vezetésében végbement politikai változásokat, a szlovákiai magyar iskolaügy, az ifjúsági mozgalom helyzetét, a tudományos élet kezdeteit, a folyóiratoknak a tudományos életben betöltött szerepét.

Ebben a könyvben Turczel Lajos már mélyebben, kritikusabban, kevésbé leíró módon értékelte a szlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet egyes összetevőit, eredményeit. Külön figyelmet szentelt a novellairodalomnak, néhány új, eddig ismeretlen anyagot is feldolgozott (a legjobb novellákból válogatást is megjelentetett, Szlovenszkói vásár címen).

Teljesen új adatokat közöl a szabadkőművességről szóló fejezetben; a két háború közti időszakban a tudományos élet hátterében nálunk is a szabadkőművesség állt. Jelentős A világtudat és a világhorizont kérdésének felvetése két háború közti kisebbségi irodalmi életünkben c. fejezet éppúgy, mint a Nép- frontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek című.

Elmélyült figyelmet szentel az addig kevéssé tanulmányozott humoros újságírásnak is (Humoros sajtónk 1938 előtt), valamint a gyermek- és ifjúsági lapoknak (Gyermek- és ifjúsági lapjaink 1919 és 1938 között).

Új, izgalmasan megírt a Magyarországi kapcsolataink gyűjtőcím alatt közzétett írások néhány fejezete is, amelyekben egyrészt a vezető személyiségeknek (Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, József Attila, Illyés Gyula), másrészt némely folyóiratnak a kisebbségi magyar irodalomhoz való viszonya kerül nagyító alá (Magyar írás, Nyugat, Szocialista Sajtó).

Turczel Lajos tanulmányaiban imponáló az általa vizsgált kor irodalmi ösz- szeftiggéseinek átfogó jellege, s a magyar irodalom problémaköreinek szuverén, biztos ismerete. Ki kell emelni továbbá követésre méltó tudományos pontosságát; annak formai oldalát: jegyzetapparátusát, amely főképp egységes tudományos koncepciójában fejeződik ki.

Mindig az volt az érzésem, hogy Turczel Lajos a magyar irodalom egészének nagy monográfiáit volt és van hivatva megalkotni. A tény, hogy mindvégig fegyelmezetten és következetesen megőrizte tudományos érdeklődését a kisebbségi, nemzetiségi irodalom iránt, meggyőz róla, hogy tudatában van az író és tudós morális kötelességének, akit a tudományos kutatásban kijelöl és egyben determinál is etnikai hovatartozása.

Reméljük, hogy csakhamar kézbe vehetjük Turczel Lajosnak a hiátusokat kitöltő, feltáró újabb hiányzó fejezeteit.

Ehhez kívánunk a jubilánsnak jó egészséget és töretlen munkakedvet.