Irodalmi Szemle, 1987

1987/6 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: Egy jó ember útra kél

Egy jó ember útra kél

ütött-kopott kofferét maga fölé tartva, miként a töklámpást szokás állítani a babonás vénasszonyok ablakaiba — biztos léptekkel indult, föl, az égbe.

úgy gondolta, biz ő nem marad csak puszta adományból ezen a földön — párja-nincs jó ember volt, azért is választott ilyen hosszú utat a megmérettetésre.

ez a jó ember annak rendje s módja szerint lassan alámerült a kékbe.

ahogy fogyott az út a túlsó naprendszerig, a jó ember unalmában számolni kezdett — éppen a lépés ritmusában.

s miként fogytak a kilométerek, akképpen hosszabbodtak a számok, s akképpen lassult a tempó.

néhány millió még nem okozott gondot,