Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - Kulcsár Ferenc: Bizarr beszéd testünk metaforáiról
széttörve, szétzúzva porlad a holló-éjben. Mennyi milosztban teriimtéd eleve a mi isemiinket mennyi nem-milosztban részeltetsz ma minket, ó, nem a mi atyánk, ki nem vagy a mennyekben, nem lehet tiéd többé az ország, sem a hatalom, sem a dicsőség ... Kilencmillió polgári halott eltemetve s temetetlen a világégés óta! Atomfegyverek száza hülye, idióta, vigyorgó, kaján pofával néz ránk, provokál: mindegyik arra vár, hogy kiherélje a férfit, megerőszakolja a nőt, falhoz fröccsentve röpülni lássa a gyermekagyvelőt — sunyítva vihog: megkeféli a Föld-Anyát, felcsinálja — bevág neki, hogy szétlővén a világűrben a mája, s az érceket, a népeket, a könnycseppé váló gépeket elnyeli a világ óceánja; s a gennyé olvadt hegyek, a hamuba sült egek téboly-tömegéből — a megtermékenyített Földanya-méhből az irtózott Szörny előmászik — ezt vihorogják váltig.
